tudnivaló...

Én komolyan beszéltem ha júniusig nem lesz meg a 1O komi nem fogom folytatni  blogot. Nem lenne értelme. És nem azért erősítem, mert nagyon szeretném folytatni...,csak azokért írom le újból és újból akiknek talán tetszik a blog.
U.I.- csak szóltam...
-Szk.xx

~évadzáró

Sziasztok! Sokat gondolkodtam azon,hogy hogyan tudnám megoldani a részekkel való problémáim. Hogy sose jön időben rész. Ezért lezárom az eddigi fejezeteket mint első évadot.

*Második évadra is számíthattok Június környékén, viszont egy feltétellel,ha addig meg lesz a minimum 1O koment,mert ha semmi visszajelzést nem kapok,hogy jó vagy rossz az amit csinálok semmi értelme folytatni. 

xoxo Szk-

Már egy hónap is eltelt az utóbbi zűrzavarok óta, Hope felépült egészségesebb mint valaha és Harryvel a kapcsolatunk azóta is erősödik. Ijesztő is talán az hogy valakit ennyire lehessen szeretni. Igaz a mostani időkben sem minden olyan jól zajlik. Anya és apa a bíróságot járják már napok óta, ugyanis válnak. Úgy gondolom jobb lesz mind kettejüknek külön, és hát..az ők döntésük.

- Készen vagy? – jött be a konyhába Harry,ezzel megzavarva gondolataim.

- Igen. – mosolyogtam rá és ő megfogta a bőröndöm és levitte a lépcsőn. 

Tegnap előtt kaptuk ki a nyári vakációt és Harryvel úgy döntöttük,hogy LosAngelesbe megyünk,ahol a nagybácsikája nyaralójában leszünk egy ideig.

- Vigyázz magadra. – nyomott egy puszit az arcomra anya majd a kezembe nyomott egy papír zacsit amiben két friss pék süti illatozott.

- Te is. – öleltem meg, majd leviharzottam a taxihoz ahol Harry várt.

- Jó lesz meglátod. – bújt hozzám és közben a fürtjei az arcom csiklandozták.

- Hölgyem. – vált el tőlem majd kinyitotta az ajtót.

- Uram. – fogadtam udvariasságát majd beültem. Harry becsukta az ajtót majd megkerülte a kocsit és beült közvetlen mellém, biztatóan mosolygott rám majd ujjait az enyém köré fonta. Nem sokára a reptéren voltunk, ahol pár percnyi várakozás után már a gépünk is készen ált a felszállásra.

Pár óra múlva már LosAngeles-ben landoltunk ahol Harry bácsikája várt ránk.

- Nézzenek oda! Megnőttél Harold. – mondta és megütögette Harry hátát.

- Örülök hogy látlak Phil. – mosolygott Harry. Phil egy jóképű öltönyös férfi volt, lenem tagadhatja,hogy üzlet ember. Mosolya és hajszíne olyan volt akár a Harryé. Kék szeme volt és körülbelül fél fejjel volt nagyobb Harrynél.

- Phil ő itt Amy, a barátnőm. – mondta és összekulcsolta a kezünk.

- Szia,Amy. Sokat hallottam már rólad. – nézett Harryre,mire Harry csak elpirult.

- Örülök,hogy megismerhettem Phil. – mosolyogtam.

- Ugyan már, nem vagyok én olyan öreg nyugodtan tegezz. – nevetett

- Rendben – mosolyogtam el. Majd nem sokára kivitt a házhoz ahol lakni fogunk.

- Nos itt is lennénk. – mondta Phil ahogy kiszálltunk a kocsiból.

- Semmit sem változott – álmélkodott Harry.

- Nos, akkor úgy vélem nem kell bemutatni mi hol van. Ugye?

- Nem. –mondta Harry

- Akkor én most megyek is, megbeszélésem van. Majd még beszélünk. – ült be az autóba majd el is hajtott.

- Sietős egy ember. – mondtam.

- Igen tényleg az. – mosolygott rám Harry majd bementünk és lepakoltuk a cuccaink.

- Remélem jól fogod érezni magad. – ölelt át hátulról.

- Biztos vagyok benne – fordultam meg majd egy lágy csókot nyomtam az ajkaira.

Szinte biztos vagyok benne,hogy jól megleszünk. Néha kell,hogy távol legyél a történtektől,a helytől ahova ezer gondolat,történet fűződik,hogy új lapot tudj kezdeni. De szinte biztos vagyok benne hogy a múlt mindig velünk marad. Arra várva, hogy összekuszálja a jelent…

19.rész - Rosszról a jóra.

Idézem " Ami/Aki késik nem múlik " :$ Kárpótlásul egy kicsit hosszabb részt hoztam. 

Szóval, komi és türelem új részt terem. Hope you like it. So Enjoy,rate and comment. <3

- Szk<3

…amikor valaki a vállamra tette a kezét.

- Minden rendben? – kérdezte anya, bármikor felismerném a hangját.

- Igen, csak valami bement a szemembe. – töröltem le a könnyeim

- Hope-t kihozták a műtőből. Az állapota labilis. – mondta halkan.

- Istenem. – folyt le még egy könny az arcomon

- Az orvos azt mondta,hogy ez csak egy ideiglenes állapot. Az eredmények szerint hamarosan felépül.

- Fel is fog, fel kell hogy épüljön. Anya nem fogom nélküle túlélni. – suttogtam.

- Kicsim, menj most haza. Pihenj le. Én maradok Agnessel.

- Nem haza megyek, épp csak helyre hozom életem legnagyobb hibáját,majd vissza jövök. Kérlek, ha majd bemehettek Hope-t megnézni és még nem leszek itt, súgd a fülébe,hogy nagyon szeretem.

- Életed legnagyobb hibáját?! – csodálkozott anya mire én egy erőltetett mosolyt csaltam az arcomra majd Harry felé vettem az irányt.

Az úton némán mentem, és közben magamba fogalmaztam gondolkodtam arról,hogyan értessem meg vele az érzéseim. Majdnem ott voltam amikor megpillantottam Harryt egy szűkebb utca végén. Fürtjei messziről felismerhetőek voltak. Szedtem a lábaim felé, mert Harry egy korlátba kapaszkodott és ez nem keltett semmi jó érzést bennem. Ahogy közelebb mentem, tisztán látszott hogy lent, a korláton túl ahol ő állt, az autó pálya egyik része volt, ahol szinte hemzsegtek az autók.

Első gondolatom az volt,hogy le akar onnan ugrani, de szívembe reméltem ez csak én túlzom el, ahogy eléggé közel értem,éreztem hogy nincs semmi túlzás ebben. Gyomrom összeszorult, levegőt is nehezen tudtam venni.

- Harry – kiáltottam utána amire ő nem reagált. Szívem egyre mélyebben és gyorsabban dobogott. Rohantam felé, korláton keresztül öleltem hátulról át.

- Szeretlek. Kérlek ne csinálj hülyeséget – suttogtam és egyre szorosabban öleltem. – Kérlek Harry. – kerestem a kezét,hogy összekulcsoljam az enyémmel. Néma csend volt, csak riadt lélegzet vételét hallottam, kezei remegtek az én kezeim közt. Forró könnycseppjei a kézfejemre hullottak, amik lecsorogtak a kezemen. Harry lassan megfordult, kisírt szemeiből még mindig folytak a könnyek. Ezt látván,már én sem tudtam tartani magam, az első könnycseppet követte a következő és azt pedig az azt követő…

- Sajnálom, nagyon szeretlek. – mondtam halkan majd újra megöleltem. Segítettem neki,hogy visszamásszon a korlát belső oldalára. Előttem állt, még mindig némán nézett rám, még nem láttam ennyire összetörve,és nagyon fájt,hogy én okoztam ezt neki. Szemei már vörösek voltak a sok sírástól. Ajkai remegve szólaltak meg.

- Ne hagyj el. – mondta erőtlen hangon, mintha az ezelőtti szavaimból nem fogta volna fel az üzenetem.

- Nem foglak. – csorogtak könnyeim. Harry szorosan ölelt át, szinte levegőt se kaptam a szorításától. Harry letérdelt majd leült a földre és én követtem példáját. Fehér pólójába törölte arcát. Fejemet a vállára hajtottam és ő át karolt.

- Tényleg megtetted volna? – törtem meg a csendet. Harry nem szólt, csak halványat biccentett a fejével. A szívem hasadt ketté, mert ismét tudatosult bennem,hogy ez az én hibám, de tudtam azt is,hogy ha nem jövök idejébe ide,akkor már nem is látnám.

- Minden rendben lesz ígérem. – gördült le egy könny az arcomon, majd nyomtam egy puszit az arcára. Az arca sós volt a sok sírástól.

- Sajnálom – biccentette a fejét az enyémnek. Halványan elmosolyodtam,amennyire engedte a mostani állapotom. Néma csend volt, ajkainkat még csak összesem érintettük egy pillanatra se, csak egymás mellet ültünk. Égetett az iránta érzett vágy, a hiány,de tudtam most nem alkalmas.

- Gyere, menjünk. – próbáltam segíteni neki felállni. Teste még mindig gyenge és erőtlen volt.

- Fáj a fejem. – hunyta le a szemeit pár percbe.

- A sírástól van. – nyugtattam majd ujjaim az övéi köré fontam. Harry jobbra húzott nem értettem hová akar menni. A szűk utca falához szorított.

- Harry. – szóltam rá. Ahogy felém hajolt fürtjei csiklandozták az arcom

- Az enyémnek akarlak tudni. – súgta a fülembe majd apró csókokat lehet a fülem mögé.

- Harry kérlek szépen. – sóhajtottam fel,tudtam,hogy ha most nem áll meg akkor nem tudom türtőztetni magam. A testem minden porcikája őt kívánta de tudtam,hogy most nem lehet. Legalább is itt és most nem. Harry megcsókolt és vad francia csókba kezdtünk. Csók közben hozzám simult.

- Istenem Harry. – súgtam és tudtam egy hajszál válasz el attól,hogy itt és most letépjem róla a pólót.

- Tudod milyen jó illatod van? – vett egy mély levegőt majd a nyakam üres felületét kezdte szívni.

- Harry!! – próbáltam el lökni magamtól, kevés sikerrel. Finoman megharapta a helyet ahol munkálkodott,majd egy cuppanós puszival vált el tőle.

- Most komolyan? – érintettem meg a megpirosodott bőrt. Harry egy önelégült mosolyt rejtegetet.

- Most tényleg menjünk haza. Későre jár,és nekem a korházban a helyem. – váltunk szét.

- Veled megyek. – mondta halkan.

- Nem neked pihenned kell, kikell ezt aludnod magadból. – határoztam el. Harry belekezdett valamibe de végül el hallgatott. Már Harrynél voltunk mikor Harry magához húzott és megölelt.

- Vicces,hogy a lány kíséri a fiút. – mondta és gödröcskéi kiültek az arcára.

- De csak most az egyszer. – vörösödtem el.

- Holnap az enyém vagy. – súgta a fülembe,majd megpuszilta a fájó felületem.

***

Felfele mentem a lépcsőkön, látszólag nagyon megbarátkoztam velük. Felmentem a 4. emeletre ahol Hope-t műtötték. Anya jött ki a mosdóból.

- Életed legnagyobb hibája mi?! – nézett a már lassan liluló foltra a nyakamon.

- Khm. – küszürültem meg a torkom. – Agnes? – kérdeztem

- Hopenál. –válaszolta anya aki kuncogva figyelte a foltot a nyakamon,ezt észre véve a hajam tettem át,hogy eltakarjam.

- Bemegyek Hopehoz – mondtam zavarban.

Ahogy bementem a szobába Agnes figyelt fel rám.

- Jobban van? – kérdeztem rá.

- Nem tudom, mióta kijött a műtőből csak a gépek pittyegése ad élet jelet. – teltek fel a szemei könnycseppekkel. Hope ágya felé közeledtem, majd megfogtam a kezét. Felé hajoltam, és egy homlok puszit nyomtam az arcára.

- Rendbe fogsz jönni. Tudom. – súgtam a fülébe mintha hallaná.

Az ezt követő percekben leültem a mellette lévő üres ágyra és őt néztem.

- Én most kimegyek egy kicsit. – állt fel Agnes.

- Persze nyugodtan. – mosolyogtam rá. Pár perc után már az ágyon feküdtem, nagyon fáradt voltam,ülni sem voltam képes. Majdnem el aludtam amikor egy erőtlen hang szólalt meg a túlsó ágyból. Szemeim egyből kinyíltak.

- Amy. – szólalt meg Hope

- Itt vagyok. – álltam fel és megkerültem az ágyat,hogy megfoghassam a kezét. Szemeit hol,lehunyta hol forgatta és próbálta felmérni,hogy hol van.

- A kórházban vagy. – mosolyogtam rá.

- És te is. – ejtette ki nehezen a szavakat

- Igen. – mondtam

- Menj haza, fáradt vagy. – mondta ezúttal kissé folyékonyabban.

- Nem megyek haza. – mosolyogtam

- Én kérlek meg. – mondta és ekkor bejött Agnes.

- Hope. – szólt fel. Majd ő is az ágya mellé jött.

- Magatokra hagylak. – mentem ki a teremből.

- Amy menj haza, borzasztóan nézel ki. – mondta anya

- Köszi anyu.

- Tudod hogy nem úgy értem. De most hívok neked egy taxit. – mondta és elő vette a telefonját.

- Te nem jössz?

- Nem hagyom magára Agnesst – mosolygott majd félre ment telefonálni.

* reggel *

Ajtó csapásra ébredtem, mint megszokott ez már anyától.

- AMY. JÓ HÍREM VAN – kiáltott,majd bejött a szobámba

- Mi? – kérdeztem fél álomba.

- Hope állapota az éjjel annyira felépült,hogy ma este haza engedik. – mondta

- Ez remek. – nyíltak ki a szemeim – Látogassuk meg.

- Ööö igen. Az orvos azt mondta,hogy 3 napig senki sem mehet látogatóba, nehogy elkapjon valamit valakitől, mivel az immunrendszere még teljesen nem épült fel.

- Ééértem. – takaróztam ki.

- Ideje is van felkelni fél 4. – mondta anya

- MENNYI?- akadtam ki

- Jól hallottad. Viszont én lefekszem, hulla fáradt vagyok. – ment ki a szobámból.

- Később átmegyek Harryhez. – mondtam

- Helyrehozni életed második legnagyobb híbáját? – nevetett

- Anya! – szóltam rá.
- Oké,oké. – nevetett még mindig egymagába.

Elmentem lezuhanyozni majd elkészülni,hogy átmehessek Harryhez később.

***

Miután végleg kész voltam. Felhívtam Harryt.

- Úton vagyok .- szóltam bele ahogy felvette a telefont

- Csak egy órát késel. – nevetett.

- Mért hány óra? – kérdeztem

- Nyolc. – felelte.

- Már? – akadtam ki

- Aha. – nevetett.

- Oké mindjárt ott vagyok. – tettem le a telefont.

***

- Ami késik nem múlik. – vigyorogtam ahogy kinyitotta az ajtót.

- Aki * - javított ki.

- Ó a kis nyelvtan mester. – nevettem fel, majd levettem a cipőm.

- Tudok egy dolgot amit elhalasztottunk. – ült ki a perverz mosolya az arcára majd felém hajolt.

- Sssz. – sziszegett fel mikor meglátta a nyakam. – Ennél szebb munkát nem is végezhettem volna. – nevetett

- Haha – próbáltam előkeríteni a humorom

- Azt hiszem tartozom valamivel. – haraptam meg az ajkaim

- Ó tényleg? – vonogatta a szemöldökét

- Hát persze. Nálam maradt egy pólód. – nyomtam a kezébe a fekete pólóját.

- Humoros vagy ma. – dobta el a pólóját a kanepéra

- Csak úgy mint te. – kacsintottam rá. Harry újra közeledett felém és ajkait az enyémre tapasztotta. Szenvedélyes csókba kezdtünk. Csók közbe felemelt és a szobájába vitt,ahol az ágyra fektetett.

- Biztos szeretnéd? – nézett fel rám. Halványat biccentettem amikor levette a felsőjét és a nyakamon a fájó pontomra lehelt apró csókokat. Nem sokára az én ruha darabjaimtól is megszabadított.

- Utolsó esély,hogyha meg akarod gondolni magad. – nézett fel rám - Nem akarom,hogy majd megbánd..- folytatta.
 A nyakláncától húztam fel,hogy egy biztató csókot adjak neki. Harry egy széleset mosolygott majd megnyalta az alsó ajkát és jött aminek jönnie kellet…

 /a többit a fantáziátokra bízom/

18.rész - "...a mi kapcsolatunknak vége, ennyi volt..."

Szóval,rövid leszek és konkrét...ne várjatok új részt ha nem komiztok. 

- Szk<3

...Harry mély levegőt vett majd bátorságot merítve megszólalt:

- Én csak…

- Te csak mi Harry? – forrt bennem a vér.

- Tudod talán el kéne gondolkodnod,hogy lehet te vagy a probléma. – törtek ki belőle a szavak.

- Talán igazad van. De jól nézd meg, mert a problémád elúszott…örökre – néztem mélyen a szemébe majd felálltam. Ép elmenni akartam amikor Harry megfogta a csuklóm.

- Nem Harry, nem oldódik meg minden egy csókkal. – mondtam hangosabban a kelletnél majd elrántottam a kezem.

Idegesen mentem végig az utcán. Telefonom folyamatosan csengett Harry volt az, ezért kikapcsoltam. Feszülten ültem le a legközelebbi padra. A hajamba túrtam majd a földet bámultam. A sírás határán állva gondolkodtam a semmin. Igen a semmin, mert már semmi nem jó,lehet túlzok, de valójában nem is Rebecca miatt van, az én hibám, ellököm az emberek magamtól. Talán lehet így lesz a jobb ha a mi kapcsolatunknak vége. Mind ketten más utakra evezünk, ez Harrynek fog jót tenni,jobbat érdemel mint én. Próbáltam beletörődni a történtekbe...
Amikor ismét életképessé váltam,a telefonom vissza kapcsoltam, valójában nem is tudom miért. Megnéztem a nem fogadott hívásokat. A sok „Harry” közt ott volt egy „Anya” is,ezért visszahívtam őt.

- Amy? – szólt bele a telefonba anya halk,erőtlen hanggal

- Anya?Mi történt? – estem kétségbe

- Hope…

- Hope? Úr isten mi történt vele? – anya részéről nem jött válasz. – Hol vagy most? – sürgettem

- A kórházban. – nyögte ki. Választ sem adtam úgy raktam le a telefont. Villám gyorsasággal törtem ki a főút felé, ahol egy taxit fogtam. Amikor odaértünk taxisnak a kezébe nyomtam a pénzt,a visszajárót már meg sem vártam. Szaladtam felfele a kórház lépcsőin. Egy nővér állított meg.

- Kérem, máshol műtenek. – fogta meg a karom.

- Hope Elwood-ot merre találom? – kérdeztem mintha nem is hallottam volna az előbbi szavait.

- Kérem nyugodjon le. –mondta és valami papírok közt turkált.

- Hope Elwood ép a műtőben van. A 4. emeleten jobbra a folyosón várhatja meg ameddig a műtétet befejezik.

- Köszönöm. – mentem a lift fele de az épp foglalt volt. Nem volt időm várni, ezért a lépcsők mellet döntöttem. Szedtem a lábam a lépcsőknél, majdnem hogy szaladtam. Amikor felértem, anya épp Agnes-t Hope anyukáját vigasztalta.

- Jöttem amint tudtam. Mi történt? – lihegtem

- Hope-t elütötte egy autó,több törést is szenvedett és belső vérzést észleltek ezért műtét mellet döntöttek. – mondta Agnes. Elakadt a szavam, csak a könnyek csorogtak le az arcomon. 
 A további fél órákban egyre feszültebb volt a helyzet senki sem beszélt senkivel, Hope felől sem hallottunk semmit.
 Az ablakon bámultam kifele amikor egy ismerős hang zavarta meg a csendet.

- Amikor azt mondtam beszélnünk kell nem így képzeltem el. – mondta Harry halkan.

- Harry,most ez nem alkalmas. – mondtam

- Tudom. De kérlek. – jött közelebb

- Menj nyugodtan. Ha Hope kijönne akkor mi itt leszünk. – mondta Agnes mosolyogva

- Nem sokáig leszek távol. – mondtam majd Harry megfogta a kezem és én hagytam hogy vezessen. Kimentünk a parkolóban, hogy négy szemközt lehessünk.

- Hallgatlak. – mondtam.

- Lehet én vagyok az aki minket összetart, olykor gyengék olykor erősek vagyunk. De nekem szükségem lesz rád amikor rossz döntéseket hozok és neked szükséged lesz rám amikor elesel…- mondta Harry és láttam,hogy a szemei bevörösödnek.

- Nem lehet szükséged rám. Jobbat érdemelsz mint én. – nyeltem le a gombócot a torkomban

- Nekem nem kell jobb. Nekem te kellesz. – mondta és mély levegőt vett,hogy ezzel visszafojtsa a könnyeket

- Harry, milliószor jobbak vannak nálam, szebbek, kedvesebbek, aranyosabbak és a legfontosabb…ők sosem fogtak pengét a kezükben. – halkultam el a végén.

- A múltad az már a múlté. Én segítek túljutni ezen.

- Harry. Vedd észre, ezzel csak magad teszed és tennéd tönkre.

- Nem érdekel.

- Naiv vagy…

- Nem naiv csak szerelmes…- mondta halkan.

- ...egy erre többé nem alkalmas emberbe… - vettem mély levegőt. Harry az ajkait belülről harapdálta.

- Tudom,hogy szeretsz vagy tudnál szeretni. Csak félsz megnyílni, mert már egyszer megtetted de akkor összetörtek. – hangzottak el a szavak Harry szájából.

– Ne nehezítsd a dolgot – remegtek az ajkaim

- Szóval most vége? Ennyi volt? Itt hagysz? – csordult le egy könny az arcán, ezt látva az én arcomon is lefolyt egy könnycsepp.

- Értsd meg csak érted teszem.

- Értem? Legalább azt ne játszd el,hogy érdekelnek az érzéseim. – távolodott el, majd utolsó szem kontaktusunknak véget vetve ment el.

Még egyszer gratulálva magamnak ültem le a földre. Ez az Amy, csináld még lökd el magadtól azokat az embereket akiket a legjobban szeretsz. Ostoroztam magam gondolatban amikor valaki a vállamra tette a kezét…

17.rész - ...

Tudjátok...ami késik nem múlik.:) Remélem ez is tetszeni fog. Szóval enjoy,rate and comment!:DD<33

- Szk<3

- Rebecca? – csengett Harry szava a házban. Leszálltam a pultról,hogy megnézzem ki az a „Rebecca”. Ahogy kijöttem a konyhából és a nappaliba érkeztem már láttam ahogyan a lány megöleli Harryt, Harry pedig…nos…viszonozza. Csak úgy szikrázott körülöttük a levegő, lehetetlen hogy ne legyen valami köztük ...Fekete hosszú haja volt. Barna szeme tökéletesen passzolt a halvány barna bőréhez. Afajta megtestesített álom nő volt, aki a pasimat ölelgeti a szemem előtt.

- Harry? – kérdően néztem rá. Ekkor szétváltak. Végig néztem Rebeccat abban az ezrednyi másodpercben is.

- Rebecca ő itt Amy, Amy ő itt Rebecca. – mondta. Nem hiszem el,hogy az ő nevét mondta elsőnek és Rebeccát bámulta eközben..Ez a nézés ismerős volt sőt általában rám szokott így nézni. Valami azt súgja ,hogy ez a lány egy régi vagy még mindig lángoló szerelem..és micsoda véletlen csak úgy betoppan.

- Gyere beljebb. – udvariaskodott Harry.

- Te,én,konyha,MOST!- hangsúlyoztam a „most” szót és közben fenyegetően néztem Harryre. Előre mentem ő pedig jött utánam a konyhába, ahogy bejött felé fordultam és keresztbe tettem a karjaim előttem.

- Rebecca? – vontam kérdőre.

- Igen,egy barát akit 1 éve nem láttam. Párizsban volt a nagyszüleinél. – mondta Harry és szemei szinte csak úgy csillogtak.

- Aha. Barát. – hitetlenkedtem.

- A reggel még te voltál két sráccal..- vágta rá, érezhette talán,hogy miről is van szó valójában

- Lehet velük voltam, de őket még barátnak sem lehet nevezni,csupán csak ismerősnek. Ráadásul nem jönnek fel hozzám és ölelgetnek. – mondtam

- Nos Rebecca ölelget,fogadd ezt így el. És nem fogom megszüntetni a kapcsolatom vele miattad. – változtatott hangulatán ő is

- Nem kértem. Sőt. Inkább el is megyek, had beszéljétek meg azt az elmulasztott  egy évet. – mondtam halál komolyan majd kimentem. Idegesen mentem át a nappalin, ennek hatására Rebecca felállt.

- Ugye nem miattam mész el? – kérdezte

- Fáj a feje,rosszul érzi magát,haza kell mennie. – válaszolt Harry aki épp most hagyta el a konyhát.

- Hiszen,te ezt is jobban tudod nálam. – mondtam és elvettem a táskám majd kimentem a lakásból. Úgy döntöttem inkább sétálok egyet, majd ha lenyugszom hazamegyek. 

Könnyeimmel küszködve sétáltam az utcán. Az ég borult volt,alkalmazkodott az érzéseimhez. Tekintetemet a földre szegeztem,ezzel megakadályozva hogy bárki az utcán láthassa a könnyeim. Épp egy padhoz közeledtem , amin egy srác terjeszkedett ki közben pedig pöfékelt.

- Amy? – szólt utánam a srác miután elhaladtam előtte. Mély levegőt vettem könnyeim letöröltem, egy pillantást vetettem a telefonom képernyőjére,hogy megvizsgáljam,hogy nézek ki majd megfordultam.

- Zayn? – csodálkoztam.

- Hát te? – dobta el a cigijét.

- Csak sétáltam és te? – mentem közelebb

- Gyere ülj le. – ült odébb majd elfogadtam ajánlatát és leültem mellé.

- Sírtál? – nézett rám kikerekedett szemekkel

- Nem. – néztem el

- Harry miatt? – kérdezett rám mintha csak érezné miről van szó

- Mért lenne miatta?

- Hát nem is tudom, biztosan te laksz innen 3 tömbháznyira…- okoskodott.

- És ha elköltöztem? – vágtam rá villámgyorsan

- Az abszurd.- mondta és hirtelen mély csend lett. 

– Meséld már el, megbízhatsz bennem. – bátorított ezzel megtörve a csendet

- Én csak…utálom azokat az embereket akik nem tudnak kettőig számolni…

- Ki került képbe? – kíváncsiskodott

- Valami Rebecca.

- Már csak ő hiányzott.

- Hogy érted ezt?

- Mikor ő Harry közelében van mintha Harry teljesen más lenne.

- Ezt hívják szerelemnek…- csendesültem el

- De nem... Nem engedem,hogy közétek álljon. Harry nem teheti ezt meg veled. – mondta határozottan

- Miért ne tehetné?

- Mert nem engedem. – állt fel.

- Jól vagy? – néztem rá

- Ennél jobban nem is lehetnék. – mondta és elindult.

- Várj, hová mész? – lépkedtem mögötte

- Kiszedni azt a ribancot Harry életéből. – mondta

- Hogy mit csinálni? – álltam meg.

- Jól hallottad.

- Zayn te megőrültél? – siettem,hogy elébe állhassak

- Lehet. De ehez mit szólsz? – mutatott maga elé mire én megfordultam, Harry ott sétált Rebeccaval

- Legjobb módszer: tedd féltékennyé. – mondta mire átkarolt és hangos nevetést színlelt

- Te meg mit szívtál? – nevettem el magam hisz ez akkora baromság amit ő kitervelt.

- Levegőt,mért te? – kérdezte és egyre közelebb kerültünk Harryékhez.

- Oh Harry. Ti mit csináltok erre? Éppen csak kettesben sétáltunk mikor belétek ütközünk. Micsoda véletlen. – mondta lelkesen Zayn

- Fékezd magad Zayn. – súgtam oda és probáltam visszafolytani a nevetésem.

- Kettesben? – nézett rám Harry

- Mért ti hármasban vagytok? – kérdeztem komolyan

- Igen, Isten velünk van. – mosolygott Harry.

- Nos. Velünk az Ördög van, szóval vigyázz mit teszel. És majdnem elfelejtettem, Szia Rebecca,remélem ez volt az utolsó,hogy köszönni volt lehetőségem.. – mondta Zayn és elráncigált.

- Ez túl sok volt, nem gondolod? – távolodtam el tőle

- Na és akkor? – fogta lazára

- Azért, a  kapcsolatom forog kockán. És valljuk be Harry elég érzékeny.

- Ez már rég nem kapcsolat. – nevetett minden határt átlépve. 

- Na jó én ebből nem kérek. – mondtam és faképnél hagytam. Némán sétáltam,egyedül és közben gondolkodtam. Gondolkodtam mindenen, Rebeccan Zaynen és Harryn is. Hope is felmerült gondolataimban, mostanság mintha kerülne, tuti valami baj van amit nem akar elmondani. Ennek a gondolatom hatására elővettem a telefonom a zsebemből, hogy felhívjam Hopet de egy olvasatlan üzenettel találtam szembe magam.

„Azt hiszem van egy megbeszéletlen dolgunk...- Harry x”

Válaszom rövid és nem túl sokat mondó „Szerintem is” volt. Ahogy elküldtem az üzenetet a telefonom szólalt meg, Harry hívott.

- Hol vagy? – szólt bele a telefonba ahogy felvettem

- Mindjárt a telepnél.

- Maradj ott. 5 perc és ott vagyok. – mondta és letette a telefont. Nem volt mit tennem, ezt a beszélgetést nem lehet elkerülni. Leültem egy hozzám közel álló padra és néztem magam elé. A semmibe fokuszáltam amikor egy ismerős fekte szűk farmer és fehér póló zavarta meg a fokuszáló képességem fejlesztését. Néma csend volt így megérkezése után is. Tekintetem végig futott rajta, de a szemébe nem voltam képes nézni. Leült mellém és hasonló ülés pozíciót vett fel mint én. Harry mély levegőt vett majd bátorságot merítve megszólalt...

16.rész. - Rebecca?

Nos...ami késik nem múlik:$ Ezer bocs,hogy csak most jön. Sorrysorry.:$$$$$$ De lényeg,hogy most itt van. Köszönöm a komikat meg minden egyszóval, fantasztikusak vagytok:$<3 
Különben meg remélem tetszeni fog./mellékesen mondom,írom most lehet tetszik,elmegy valamint rossz gombokat is használni/:D:$
-Szk<3

- Ki volt ez a két srác? – kérdezett komolyan.

- Anya munka társának a fia, Dave és a barátja Richard. – magyaráztam, Harry furán nézett rám.

- Nem hiszel nekem igaz? –folytattam...

- Nem az, csak… - habozott

- Csak nem bízol meg bennem. – mondtam feszülten

- Nem benned nem bízom meg, hanem attól félek, hogy őt nem érdekli, hogy van valakid. – mondta majd magához húzott és egy csókot nyomott az ajkamra, aminek hatására csókolózni kezdtünk.

- Khm. – zavart közbe Hope. Mire mind ketten megfordultunk.

- Drágáim, mielőtt még jobban belemelegedtek tudnotok kell, hogy töri órán van a helyetek. – igazított útba majd az osztály felé vette az utat. 

Harry ujjait az enyém körül fonta majd elindultunk mi is Hope után. Ahogy beértünk az osztályba ketten Kyle „ha tekintettel ölni tudnák” feeling-el bámult ránk, leginkább Harryre az utolsó padból. Leültem Hope mellé,Harry pedig az ő padtársa mellé. A töri órát unalmasan vészeltem át. De a legjobb az volt, hogy szünetben az osztály főnökünk Mr.Gorden toppant be egy különlegesen „jó hírrel”, haza mehetünk. Nos ezért kurvára volt értelme bejönni, mindegy majd lenyugszom Hopeal a Starbucksban.

- Átjössz hozzám? – suttogta a fülembe Harry

- Nem tudom még. – közöltem és becipzáraztam a táskám.

- Amy, ne haragudj most hívott anya, segítenem kell neki. Majd bepótoljuk máskor. –mondta Hope miután letette a telefont majd megölelt és kiviharzott az osztályból. „Szuper”- morogtam magamban, majd felvettem a táskám és kifele mentem az osztályból.

- Nos, mint látom most már szabad vagy. – mondta Harry és egy önkielégült mosoly ült ki az arcára.

- Vagynem.- mondtam még mindig stresszesen, fogalmam sincs,hogy lettem egyik pillanatról a másik pillanatra ilyen. Harry utánam koslatott a folyosón, majd amikor kijöttünk a suliból utolért és egy lépésben mentünk.

- Nem vágom hirtelen mi bajod. Ha nem akarsz nem kell jönnöd..- mondta Harry akire szintén kihatott a hangulatingadozásom .

- Nem vágod?Tiszta szerencse. - mondtam

- Menstruálsz? – kérdezte halál komolyan,amire  egy hangosat nevettem.

- Most mi van? Én csak kérdeztem. – vonta ki magát a felelősség alól

- Látnod kellet volna az arcod. – nevettem még mindig.

- Mi az talán nem tetszett? – vonogatta a szemöldökét majd megállt és magához húzott. Kezeit a derekam körül összekulcsolta.

- Mr.Styles azt hittem eddig már tudod. – mondtam és a felsője kapucniját kezdtem el babrálni

- Mit kellene tudjak? – nézet furán rám.

- Azt,hogy nem tudsz olyat csinálni,hogy ne tetsszen – súgtam a fülébe. Harry perverz tekintettel nézett rám.

- Eszméletlen,hogy mindig arra gondolsz. – nevettem.

- Arra mire? – provokált.

- Arra – vonogattam a szemöldököm. Harrynek széles mosoly ült ki az arcára.

- Menjünk. – mondtam és a kezétől kezdtem el rángatni,hogy siessen.

- Gyere már, kezdek éhes lenni. – nevettem.

- Nos…Ezt a problémát akár itt is megoldhatjuk…- nyúlt a sliccéhez

- Harold Edward Styles. – szóltam rá komolyan.

- Ugye nem gondoltad,hogy tényleg lehúzom?! – nevetett.

- Tőled minden kitelik. – nevettem.

- Haha. – mondta,látszólag neki már ez nem volt annyira vicces. Ami nem is baj, mert ami neki nem vicces nekem valahogy 2x viccesebb lesz.

*Harryszemszög*

Már a tömbházhoz értünk. Felfele trappoltunk a lépcsőn.

- Siess. Pisilnem kell- sürgetett mellettem Amy. És persze kapkodni kezdtem ezért nehezen találtam el a kulcslyukat.

- Nincs lyuk érzéked Styles? – provokált Amy, mire kihívóan ránéztem és bedugtam a kulcsot és kettőt fordítottam rajta még mindig őt nézve,majd tágra nyitottam az ajtót és befele mutattam.

- Hölgyeké az elsőbbség. – hajoltam meg előtte.

- Szerencse. – viharzott be a lakásba majd egyenesen a fürdőszoba felé vette az irányt. Egymagamba nevettem a nappaliban, miközben a kedvenc pizzázom telefon számát keresgéltem a pénztárcámban lévő névjegyek között. Amy ült le mellém.

- Mit keresel? – érdeklődött.

- A pizzázó telefon számát. – mondtam

- Minek? – kérdezte

- Mert azt mondtad,hogy éhes vagy?! – néztem rá.

- Jó..- mély levegőt vett majd folytatta - Hazudtam. – nevette el magát.

- Hű…Mekkora hazugság. Jézus egy igazi rossz kislánnyal van dolgunk. – emeltem fel a kezeim.

- Akkor készen állsz! – fenyegetően nézett rám,majd birkózni kezdtünk.

- Nincs menekvés. – fogtam meg hátulról mikor épp elmenni készült. Ahogy megfogtam a vállamra tettem majd körbesétáltam vele a házat.

- Tegyél le! – mondta és ütögetni kezdte a hátam

- Nem fáj – nevettem.

- Jó. – mondta morcosan. Majd a szobámba leraktam.

- Ezért megfogsz bűnhődni. – mutogatott felém amire én csak nevetni kezdtem. Ő pedig még idegesebb lett. Felém jött és tálán megütni akart, de megelőztem. Magamhoz húztam és csók csatába estünk. Ökölbe szorított keze már a hajamba fürkészett.

*Amy szemszög*

- Harry. – szóltam rá, amikor hatalmas tenyere vándorútra indult testemen. Majd kissé eltávolodtunk.

- Azt hiszem,megyek mégis rendelek pizzát. – mondta majd kiment a nappaliba. Harry,ahogy kiment a szobából, láttam,hogy „odalent valaki” úgymond „felébredt”. Hangos röhögés fogott el.

- Tudom mit röhögsz. Pofátlan vagy! – szólt vissza Harry, valószínűleg most vérig van sértődve ez miatt ezért kisétáltam hozzá, megvártam míg leteszi a telefont, addig felültem a konyha pultra.

- Jonas!? Bűnhődni fogsz ezúttal. – fordult felém.

- Ó igen?! – néztem rá kihívóan

- Csak várd ki a végét. – fenyegetett majd el akart menni de a lábam összekulcsoltam körülötte.

- Már kéred is? – fordult felém.

- Mit? – néztem érthetetlenül

- Valamit. – mondta

- Na jó ez már tényleg logikátlan. – mondtam

- Szerintem is. – nevetett. Közel jött hozzám karjait a derekam körül összekulcsolta, majd csókolózni kezdtünk. Már eléggé belemerültünk amikor csengettek.

- Biztosan a pizza jött meg. – suttogta Harry majd az ajtó felé ment. Csendben ültem,amikor ajtó nyitás után Harry szavai hangzottak el:

- Rebecca? – csengett a szava a házban....

15.rész - Dave

Ne haragudjatok,hogy ilyen későn jött új részt, csak most lett erre is időm. De kárpótlásul egy "hosszabb" részt hoztam. Ha összegyűl 6 komi akkor hamarább hozom a részt mint szombat. Tudjátok még tart ez a büntetés féleségem:DD Szóval, új rész remélem elnyeri tetszéseteket, komizzatok és stb. Köszönöm az oldal megtekintéseket és a feliratkozásokat meg a komikat. Remélem ez a rész sem szenved majd hiányban.<3

-Szk<3

- Nem fogod megúszni. Mutasd a csuklód. – állt elém.

- Mi?! Nem!? – válaszoltam

- Amy! – szólt rám mély hangján.

- Harry! – szóltam vissza rá

- Mutasd a csuklód vagy ha nem akkor megnézem magam. – mondta

- Na sok sikert….- mondtam halkan majd szorosan fogtam a felsőm ujját,hogy ne tudja olyan könnyen felhúzni. De Harry hatalmas kezével átérte a csuklóm, szorosan fogta majd egy mozdulattal felhúzta a felsőm ujját. Ereje jóval meghaladta az enyém ezért semmi esélyem nem volt,könnyedén felhúzta a felsőm. A vágásokat vette vizsgálat alá, majd a másik kezemen is felhúzta a felsőm ujját.

- Miért csinálod? - kérdezte csalódott tekintettel 

- Ezt már nem én uralom. – mondtam és megszabadultam kezei rabsága alól,majd kitértem előle és lassan elindultam. Harry megfogta a kezem és vissza húzott.

- Kérlek… - mondta Harry rekedt hangján majd nyelt egyet.

- Sajnálom – mondtam majd ujjammal végig simítottam kézfejét ő meg összekulcsolta kezünk,magához húzott és átölelt. Szorosan ölelt, hatalmas karjait összekulcsolta körülöttem.

- Szeretlek. – suttogta,meleg lehelete csiklandozta a fülem.

- Én is szeretlek. – súgtam vissza neki, ajkait enyémre tapasztotta és egy csók csattant el. Fürtjei csiklandozták az arcom. Majd ujjait az enyém köré fonta és úgy sétáltunk némán a félhomályos utcákon. A tömb házamhoz értünk amikor felé fordultam és kezeim a nyaka körül összekulcsoltam ezt követően ő a kezeit a derekamon pihentette meg. Közelsége és illata pillangókat ébresztettek föl a hasamban. Harry lassan közeledett felém majd ajkát az enyémnek élvezhettem. Hosszú szenvedélyes csók lett belőle. Miután ajkaink szétváltak Harry közölte,hogy hívni fog még majd én felviharzottam a lépcsőkön. Kopogtam majd apa ajtót nyitott. A nappaliba vettem az irányt,ahol már a vendégek vártak rám. Ismeretlen arcok fogadtak, anya egy munka társa jött hozzánk. Mikor beléptem a nappaliba egy eléggé,sőt talán túlzottan helyes sráccal találtam szembe magam.

- Hello. Dave vagyok. – állt fel a kanapéról az eléggé magas srác kb. Harryvel egy magasságban lehetett, kékes-zöld csillogó szemeivel rám mosolygott.

- Szia,Amy vagyok .- mutatkoztam be neki és viszonoztam mosolyát.

- Nos akár be is viheted a szobádba Dave-t,ismerkedjetek meg. – mondta anya nagy vidáman és a kezembe nyomott egy tál ropit…

- Dobd csak le magad. – mondtam Davenek mikor beértünk a szobámba.

- Hány éves is vagy? – kérdezte Dave miközben helyet foglalt tőlem nem messze az ágyon.

- 18 és te? – kérdeztem miközben ropival tömtem magam

- 19. – mosolygott.

- És ti nemrég költöztetek Chicagóba ugye? – törtem meg a kínos csendet

- Aha, 4 hete kb. – mondta lazán

- És szereted itt? – faggattam

- Nem rossz,csak még furcsa, barátom sincs sok. – mondta

- Az nem probléma ha akarod körbe vezetlek a városban bemutatlak pár barátomnak is. Mit szólsz? – javasoltam neki.

- Azt megköszönném. – nevetett

„Dave megyünk” – szólt be egy női hang,Dave anyukája volt.

- Most mennem kell, de azért egy telefon számot kaphatok? – mosolygott

- Persze. – mondtam és ideadta a telefonját és én bepötyögtem a telefon számom. Miután Dave és az anyukája elment átöltöztem pizsamába majd takaró alá bújtam. Harry felhívott ahogy ígérte,így vele beszéltem egész addig meddig el nem álmosodtam.

*másnap reggel*

Ébresztő órámra keltem, alig tudtam kitápászkodni az ágyból. Kinyitottam a szekrényt előttem és kivettem egy fekete szűk farmert és egy fehér kapucnis blúzot. A ruhákkal együtt bevonultam a fürdőszobába és egy gyors zuhannyal ébresztettem fel magam. Hajamat kivasaltam, majd utolsó simításokat végeztem kinézetemen. Felvettem a bőr dzsekim és a fekete vans cipőm meg a táskám és elindultam suliba. Ma nem Harryvel mentem suliba, talán jobb is legalább ilyenkor tudom tisztázni a dolgokat. Hideg szél kapott a hajamba és az arcomba fújta. Épp azon kínlódtam,hogy kiszedjem az arcomból de a szél erősebben fújt és én véletlenül belementem valakibe.

- Elnézést. – néztem fel az eléggé magas srácra. Majd ő fejét felém fordította és rám nézett, ismerős arc volt, kékes zöld szemei csillogtak. Nem telt el csak pár másodperc mire körül rajzolódott a kép hogy ki is az valójában. – Dave!? – szóltam fel hangosan.

- Amy?! – lepődött meg ő is és egy széles mosoly ült az arcára.

- Hát te? – kérdeztem tőle.

- Egyik osztály társam várom. – mondta és pillantása végig futott rajtam,majd ennek hatására kissé zavarba estem.

- Te? – szakította félbe pár másodperces gondolataim

- Suliba megyek. – mondtam majd egy magas jól öltözött fiú jött felénk.

- Ő lesz az. – mondta, majd ideért a szőke srác.

- Amy ő itt Richard, Richard ő itt Amy – mutatott be egymásnak.

- Hello. – köszönt Richard majd mosolygott egyet, szép fehér fogai voltak, egy barna szűk farmert majd ezt követően egy barna bör dzsekit és egy fehér converse-t viselt

- Sziia. – köszöntem neki vissza

- Merre mész? – kérdezte Dave

- Előre. – nevettem.

- Gondoltuk. – nevetett Richard.

- Ha gondolod egy ideig elkísérünk mivel mi is „előre” megyünk .- mondta Dave.

- Persze nyugodtan, jól fog a társaság. – mosolyogtam majd elindultunk. Az út hátra lévő részén jókat beszélgettünk, viszont én letértem a  sulihoz ők meg még folytatták útjukat. Dave megígérte hogy még ma felhív,hogy programot egyeztessünk. Boldogan sétáltam be a suli udvarába amikor Harrybe ütköztem, aki komoly tekintetét rám szegezte....