7.rész- Hopeal:')

Itt is az új rész még a 2O13-as év előtt fel akartam ezt tenni:')

Jó olvasást kövért komi, és léci a komiba írjátok meg mi tetszik és mi nem tetszik benne.:) Előre is köszi puszi.:33

- Szk<3

*Amy szemszög*

Szóval csak a telefonom nyomkodtam mikor az a Zayn gyerek szólt hozzám.

- Ma egész nap a telefonod fogod nyomkodni? –kérdezte és felém fordult

- Neked nem mindegy? – kérdeztem még mindig a telefonomat nyomkodva.

- Nem. – mondta és egy mozdulattal kikapta a kezemből a telefonomat,és én abban a percben fel is álltam.

- Oké ez nem vicces menő gyerek! Szóval ide a telefonom ameddig szépen beszélek! –mondtam és a kezemet tartottam,hogy ideadja és tekintetem rá szegeztem.

- Nocsak Amy bekeményít. – nevette el magát Zayn és ekkor a figyelem központjába kerültünk

- Igen talán zavar? – kérdeztem még mindig komolyan

- Egy szóval se mondtam. – felállt majd közel jött hozzám és farkas szemet néztünk, így álltunk kb egy percig. Miután Zayn feladta és a far zsebembe tette a telefonom.

- Húúú ez de menő mozdulat volt! Figyeltétek? Atya ég!! – gúnyolódtam vele és erre mindenki fel nevetett, majd vissza ültem a helyemre.

- Amúgy mesélj már magadról .- mondta a kék dzsekis srác, azt hiszem Ed-nek hívják.

- Hát…mit meséljek?! – kérdeztem.

- Amúgy az mennyire normális,hogy egy városban élünk és még látásból sem ismerlek?! – szólt közbe T.

- Ja,ja. – igazolta Cole.

- Fogalmam sincs…- mondtam és megvontam a vállam majd mosolyogtam egyet. Újra telefonozni kezdtem,nem sokkal később veszekedésre lettem figyelmes. Jack veszekedett valakivel telefonon, persze elég távol volt tőlünk de mégis tisztán hallatszott minden szava. Nem sokkal később vissza jött közénk.

- Mennem kell. – mondta Jack és sorra kezet fogott a srácokkal és tőlem meg puszival köszönt el, iszonyat jó illata volt, a cigi szag meg sem fogott rajta, és mint köztudott tény minden lány imádja a jó illatú pasikat úgy,hogy engem sem hagyott hidegen.

- Srácok,azt hiszem és is megyek. –mondtam pár perc múlva miután Jack is elment.

- Ilyen hamar? – kérdezte Zayn

- Ugyan már ő még kislány! Pizsama osztás van már! – szólt be T.

- Bekaphatod. – mondtam és egy szépet intettem nekik amitől röhögni kezdtek. Elköszöntem a srácoktól majd utolsónak,hagytam Harryt.

- Elkísérjelek?- suttogta a fülembe ölelés közben.

- Ááá. Nem kell egyedül is boldogulok. – mondtam

- Biztos vagy benne? Én nyugodtabb lennék ha legalább fél útig elkísérnélek. – mondta Harry

- Biztos vagyok benne! De értem nem kell aggódni! – mondtam

- Rendben, ha bármi baj van hívjál. – mondta és megpuszilt. Nem értettem mire ez a nagy felhajtás nem először megyek egyedül haza na mindegy. Egy hangos „sziasztok”-al köszöntem el még egyszer és elindultam hazafelé. Még csak szürkület volt,de untam így egyedül ezért felhívtam Hope-t úgyis csak suliban beszéltem vele. Elmeséltem neki a délutánom, aminek ö kifejezetten örült, nem tudom miért is de most,hogy így megosztottam vele nekem is mosolyra gördült az arcom. Eléggé hamar hazaértem így,hogy volt társaságom.

- Megjöttem! – kiáltottam el magam és ledobtam a cipőm

- Hol voltál? – kérdezte anya elég mérgesen.

- Hát….öhm…izé…- dadogtam gyorsan valamit kikellet találnom nem volt kedvem magyarázkodni ki az a Harry

- Izé…Hopenál voltam. – mondtam ismét

- Rendben de máskor szólni is kéne..- mondta anya és tovább rakosgatott a konyhában

- Oké. – mondtam és egy almával behúztam a szobámba. Nem nehéz kitalálni,hogy mi volt a legelső teendőm, bekapcsoltam a laptopom.

- Remélem át öltöztél! – kiáltott be anya

- Persze anya már rég! –kiáltottam vissza és gyorsan át öltöztem,hogy még ha véletlenül is benyit a szobámba ne legyen veszekedés belőle. Nem tudom talán én vagyok az egyetlen olyan ember aki akár egy héten keresztül gépezik akkor se unja meg. Szóval,hát felléptem facebookra,twitterre,tumblrra és weheartitra. Közben meg pedig zenét hallgattam. Éjjel fél 3 lehetett mikor rávettem magamat,hogy eljött a lefekvés ideje.

*Reggel*

12 kor ébredtem meg,és akkor is csak azért mert valaki becsapta kint az ajtót és ez a zaj fölkeltett. Elég hülyeséget álmodtam sokra nem emlékszem belőle csak annyira,hogy Harry meg a srácok voltak ott. Nehezen feltápászkodtam és kimentem a konyhába.

- Nocsak ki van itt komásan! – viccelődött apa.

- Neked is jó reggelt. – mondtam

- Reggelt? Van fogalmad hány óra? – komolyodott el.

- Várj még arról sincs fogalmam,hogy felkeltem .- mondtam és visszacsoszogtam a szobámba egy tábla csokival. A csokim kezdtem el majszolni mikor egy üzenetem jött Hope-től.

 „Tudom ez az óra amikor ébredezel így hát jó reggelt!:D<3 Nem jössz ma velem H&M-be? Siess a válasszal mert itthon megfognak gyilkolni:DDDDDDD!”

 -Hope.xx

Nos hát nem hagyhattam,hogy megöljék az én egyetlen Hope-m így hát vissza írtam neki,hogy jöjjön át majd utána megyünk. Még mindig a pizsamámban totyogtam otthon mikor Hope megjött.

- Nem csalódtam benned! – mondta Hope nevetve mikor belépett az ajtón és meglátott a pizsamámban.

- Haha. – mondtam.

- Siess! – utasított Hope. Majd bementem lezuhanyozni és egy laza öltözéket vettem fel.

*ezt*

El is indultunk Hope-al. Már majdnem ott voltunk mikor a telefonom szólalt meg….

6.rész- Harry barátai.:)

Bocsánat kedves olvasóim,hogy nem hoztam egy jó ideje új részt....hogy miért az nem lényeges....

Szóval itt az új rész enjoy és új részért komi. Jó olvasást. Addig is B.Ú.É.K.

-Szk<3

*Harry szemszög*

Amikor Amy át ölelt valami olyat éreztem amit szavakba nem lehet önteni. Szorosan öleltem vissza,majd ölelés közben fel emeltem. Lábaival kapálózni kezdet.

- Harry tegyél le! – mondta nevetve

- És ha nem?! – kérdeztem kihívóan majd a vállamra tettem.

- Tegyél le! – mondta komolyan és közben a hátamat ütötte.

- Nem fáj ugye tudod?- mondtam és  körbe vezettem a házamban.

- Ez itt a szobám látod?- kérdeztem és megfordultam hogy ő is lássa.

- Gyönyörű! Na tegyél le. – mondta

- Á még nem. – mondtam majd a fürdőszoba felé vettem az irányt.

- És ez itt a fürdőszoba. – mondtam és ismét megfordultam hogy lássa miről beszélek.

- Nagyon klassz! Csak könyörgöm tegyél már le! – mondta morcosan.

- Okés. – mondtam nyugodt hangom mert tudom ilyenkor mindenkit zavar ha nyugodt az ember. Így visszavittem a nappaliba és óvatosan az ágyra helyeztem.

- Hála Istennek ezt is megértem! – mondta Amy és a haját kezdte intézni. Épp mondani akart valamit Amy mikor a telefonom szólalt meg. Cole volt az.

- Mondjad tesó. – vettem fel a telefonom.

- Hey haver. Miújság? Nem jössz ki? – kérdezte  Cole.

- Ki? Most? Mehetek de nemtudom Amy akar-e. De ha megyek akkor se bringával. Azthiszem újra kell festenem…

- Újrafesteni??Azt meg minek? 2 héttel ezelőtt festeted le?!!

- Á semmi, hol vagytok?

- A „telepen” – mondta Cole ugyanis így hívjuk a helyet ahova járni szoktunk, a hely ahová Amy utánnam jött…

- Oké. Meglátom .Szia. - tettem le a telefont.

*Amy szemszög*

Vártam míg Harry leteszi a telefonját. Majd egyszer elhangzott egy ’szia’ amire már én is figyelmes lettem.

- Na?! –kérdeztem

- Nem akarsz kimenni a telepre? Cole meg a többiek is ott lesznek..Bár nem tudom ha ismered őket. Majd bemutatlak nekik. – mondta

- Mehetünk. Úgysincs mit csináljunk mást. – mondtam és mosolyogtam egyet.

- Hát..szerintem azzal nincs probléma,hogy ’nincs mit csinálni’ – mondta Harry és egy féloldalasat mosolygott, de én csak nevettem egyet. Aztán felvettük a cipőnket és én elvettem a dolgaim és elindultunk. Nem tűnt fel,hogy ilyen messze van talán azért mert most Harry nem nagyon beszélt nem tudom miért. Már nem voltunk messze mikor Harry megtörte a néma csendet.

- Előre elnézést kérek, nagyon hülyék tudnak lenni ez hangulattól függ. De rendesek amúgy. – mondta lehajtott fejjel majd felnézett rám.

- Á semmi. Nem hiszem,hogy ’bajok’ lennének. – mondtam majd Harry rám mosolygott. Párperc múlva oda is értünk. 5 srác fogadott minket, elég bizarr kinézettel, fültágesz piercing tetkók,persze fültágesz nem mindegyiküknek volt és persze püfékeltek is ezerrel. Furcsán éreztem magam mármint nem a kinézetük miatt hanem hogy egyedül én voltam lány. Harry be is mutatott nekik.

- Srácok ő itt Amy. – mutatott be én meg mosolyogtam egyet.

- Hello Amy. – mondták egyszerre mind az öten. Hangos nevetés került sorra. Majd Harry ülés szerint elmondta a neveket. Cole,Jack,Ed,T. és Zayn. Talán az a Zayn gyerek volt  a leghelyesebb az 5 srác közül. Talán azért is tűnt ki a többiek közül mert ő nem volt szét lövetve piercingel csak mérsékelten ki volt szúrva mint kétfüle. Tetkója meg az volt ’bőven’ vagyis az egyik a keze volt teli tetoválva és az se egészen csak az alkarja. Harry rám mosolygott ezzel megzavarva a gondolataim. Szóval hát oda mentem az 5 ’állat' akarom mondani emberhez. Nem volt semmi izé bennük,csak olyan szokatlan volt köztük ülni. Meghát Harry egyáltalán nem olyan mint ők. Persze talán csak azért mondom ezt mert nem ismerem eléggé jól őt. A hátralévő időkben a telefonom nyomkodtam. Mikor Zayn szólt hozzám, az ő nevét könnyebb volt nekem megjegyezni fogalmam sincs miért… 

                                                        Cole:

Jack: 

:

Ed:

T. :

Zayn:

5.rész – Mi.:D

~ujrész köviért komizzatok. Jó olvasást<3

  Szk.

*Harry szemszög*

Indulni akartunk mikor én csak álltam és néztem őt és megfelelő pillanatot kerestem, fogalmam sincs mire,csak kerestem. Amy megfordult.

- Na nem jössz már? – kérdezte én csak néztem őt.- Hahó föld hívja Harryt!! – szólt rám,közelebb jött és integetett a kezével a szemem előtt.

- De megyek. – tértem magamhoz

- Látom….Min gondolkozol? – kérdezte Amy és felvette a bmx-em és tett pár kört körülöttem. Sok mindenen gondolkodtam legfőképpen rajta és rajtam és mi lenne ha..de ő úgysem szeret úgy…így hát egy rövid szóval lezártam a témát.

- Semmin. – mosolyogtam.- Na de menjünk. – hadartam el ismét. Amy leszállt a bmxről és át adta nekem én csak toltam magam mellet. Némán sétáltunk az úton.

- Ma mit csinálsz? Így péntek alkalmából? – kérdeztem

- Semmit te? – zavarta le a mondani valóját 2 szóval.

- Én se sokat….Nem jösz át hozzám? – kérdeztem

- Most? És mégis mit csinálunk? – kérdezte

- Hát leteszem a bmx-em aztán meg meglátjuk… - mondtam

- Jobb dolgom úgysem akad…- mondta

- Hahaha. – mondtam halál komolyan

- Nem úgy értettem naaa. – mondta és kutyus szemekkel nézett rám

- Aha persze..- mondtam még mindig morcosan.

- Harry! – mondta aranyos hangon majd újra kiskutya szemekkel nézett rám felcsipeszkedett és egy puszit nyomott az arcomra

- Így gyakrabban sértegethetnél. – mondtam nevetve majd át öleltem. Nem sokkal később már otthon voltunk.

*Amy szemszög*

Harryvel tényleg boldog voltam, örülök,hogy az életembe tévedett. Mikor a tömbházához értünk Harry a lépcsőknél felvette a bicikliét és a vállán vitte fel.

- De izmos valaki. – mondtam és a szemöldököm kezdtem el vonogatni

- Nem gúnyolódunk. – mondta Harry és neveti kezdett. Mikor felértünk és ajtót nyitott előre engedett. Meglepően világos és tágas volt az otthona. Világos színek uralkodtak. Modern és egyben otthonos volt, ez tetszett.

- Pillanat csak kezet mosok,érezd otthon magad– mondta Harry. Leültem a kanapéra és vártam míg visszajön.

- Te kis szerény. – mondta és nevetni kezdted

- Ne feledd Harold! Nem gúnyolódunk. –vágtam visza.

- Igaz-igaz. – mondta és ledobta magát mellém. Rám mosolygott. Tetszik a mosolya és imádom mikor én vagyok az oka.

- Mit csinálunk?- kérdezte Harry

- Nem tudom. – mondtam. Majd Harrynek megszólalt a telefonja. Egy női hang szólt bele szerintem az anyukája lehetett.

- Anyum volt. – mondta Harry és letette a telefont. – Ma megint bent marad dolgozni…

- Értem és apukád? – kérdeztem

- Apa is dolgozik..- mondta Harry láttam az arcán,hogy elhanyagoltan érzi magát

- Mit szolnál ha megnéznénk egy filmet? – kérdeztem mert láttam Harry letört lett ettől a hívástól így próbáltam elterelni a figyelmét.

- Nem is rossz ötlet tőled. – mondta nevetve

- Ezfájt. – mondtam és sírást színleltem.

- Naaa…tudod szeretlek. – mondta és kiskutya szemekkel nézett rám.

- Nem tudom…- mondtam és komolyan néztem vissza rá.

- Na.. – komolyodott el ő is. Majd fel állt és elindult. Hátsóba rúgtam, de csak finoman.

- Ó Amy, tudom vágysz az én eszméletlen jó hátsófelemre. – mondta

- Ó Harry babe minden álmom. – nevettem

- Na gyere már te lustaság. – mondta és előre ment

- Megyek-megyek. – tápászkodtam fel a kanapéról. Harry szobája is ugyan olyan tágas és világos volt. Nem volt rendetlenség ami meglepett.  Leültem az ágyára és néztem ahogyan tevékenykedik. Kisebb idő után észrevette hogy nézem.

- Mit bámulsz? – mosolyodott el.

- Majmot. – nevettem

- Ó igen? – mondta és elkezdett ugrándozni majd végül rám ült és ugy tett mint egy majom.

- Hülye!Szállj le, szétroppanok! – mondtam nevetve de nevetni is alig tudtam.

- Te lehülyéztél? – akadt ki Harry

- Igen!Van valami problémád ezzel? – kérdeztem kihívóan majd  Harry hátat fordított nekem ki akart menni kisebb nagyobb sikerrel mert a hátára másztam.

- Lefele onnan ! – mondta és elkezdett szaladni velem. Majd a nappaliban a kanapára dőltünk.

- Ó te menő Harold. – nevettem. Majd nagyobb levegőt vettem mert elfáradtam. Felálltam és elrendeztem a pólóm. Harry is felállt és a hátulról átölelt. Kezeinket összekulcsoltam majd megfordultam és át öleltem.

4.rész - ....

Megkésve de annál nagyobb szeretettel. Komizzatok és lesz kövi (most regisztráció nélkül is lehet komizni)

Jó olvasást remélem tetszeni fog<3

Szk-<3

*Harry szemszög *

Mikor közelebb értem nem hittem a szememnek…Kyle volt de méghozzá nem Amyvel. Nem hiszem el, hogy lehet ilyen g*ci? Nem bírtam,hogy ne szoljak bele ezért odamentem.

- Kibékülsz Amyvel és már aznap más szoknyája alatt nyúlkálsz?Ej,ejj…- mondtam flegmán neki majd közelebb mentem hozzám. Ellökte a csajt magától és közeljött hozzám.

- Nocsak,nocsak. Romeo megjött. Azt javaslom ne avatkozz bele. – mondta

- Mért mi lesz? Engem legalább érdekelnek Amy érzései. – mondtam majd egészen közel mentem hozzá és farkas szemet néztünk.

- Na gyerünk fuss Amyhez szólj hogy mással láttál.

- Én nem dicsekednék azzal,hogy a második esély megszerzése napján már megint megcsaltam.

- Mióta betetted a lábad az osztályba minden tré lett –  mondta

- Csak annyiban hogy most már Amy rájött hogy fűvel fával megcsalod.

- Kussolj és menj anyucidhoz - mondta

- Előbb még megkell tennem valamit – kiáltottam fél hangosan majd behúztam neki egyet. Eléggé elfajult a verekedés mikor végül az ismeretlen csaj közénk állt valahogy.

- EZT NEM ÚSZOD MEG ENNYIVEL – kiáltotta nekem

- MÉR MILESZ GYERÜNK ÜSS MEG!– kiáltottam vissza neki mikor megint nekem akart ugrani de a csaj nem hagyta , kicsit bevérzett a szám és a szemem alatt is bepirosodott ami nagyon úgy nézett ki hogy befog kékülni. Kyle és az ismeretlen csaj elmentek, én is elindultam haza. Egész úton a számnál tartottam a kezem a vérzés nem akart elállni. Szerencsére otthon nem volt senki. Ezért volt időm még zuhanyozni és anya alapozójából tettem a mostmár kék foltomra,hogy ne látszódjon annyira. Felvettem a RayBan szemüvegem hogy nevevődjön észre és kimentem levegőzni a kedvenc helyemre. 

A bmx-emmel mentem mert eléggé messze volt. Bringázás közben egy hangra lettem figyelmes ami hozzám szólt

 - Mr.Styles már nem is látsz meg az utcán? – kérdezte a hang ami ismerős volt de nem tudtam felismerni majd nevetni kezdett és egyből felismertemm,Amy volt.

 - Amy. – mondtam és egy erőltetett mosolyt nyomtam az arcomra

 - Van valami baj? – kérdezte Amy 

és kicsit ő is vissza vett a boldogságából.

 - Nem nincs – mondtam majd lesütöttem a szemem. Amy megölelt, illatát mindig éreztem a levegőben miután elhaladt mellettem de most sokkal jobban esett ez az illat, és erre sok ezer pillangó ébredt fel a gyomromban. Szorosan vissza öleltem őt.

 - Harry? Biztosan nincs semmi gond? Nekem bármit elmondhatsz, tudom nem ismersz még olyan jól de bennem megbízhatsz. –mondta

- Te megbízol bennem? – tettem fel kérdést kérdésre.

- Igen. Bármennyire is hihetetlenül hangzik valamiért első perctől bízok benned. – mondta

- Akkor gyere el velem

- Hova?Most? – akadt ki Amy

- Most. Majd meglátod – mondtam. Amy húzta a száját én meg a szemébe néztem, de még mindig nem válaszolt.

- Most nem tudok menni – mondta Amy. Dühös lettem, de nem tudom mért. Csalódottan néztem Amyre majd indulni készültem. Amy a vállamra tette a kezét én meg elhúztam a vállam a keze alól. Majd felültem a bringára és amilyen gyorsan tudtam elhajtottam. Elmentem a kedvenc helyemre, egy üresebb hely ahol talán egy régi gyár maradványai vannak. Ide szoktam járni az unokatesómmal Erich-el és haverjaival,akiket még nem nagyon ismerek. Mikor megérkeztem dühömet a bmx-emre űztem ki, össze is karcolódott a festék rajta. De kicsit sem érdekelt. Fel és alá járkáltam majd leültem a földre. És sírni kezdtem. Legszívesebben vissza mennék Londonba a régi barátaimhoz.Tudtam hogy itt szar lesz. De hogy az első 5 hétben ennyire kiakadjak. Nem ismertem magamra. Sírásom egy telefon hívás szakította közbe. Amy volt letettem a földre mellém és hagytam,hogy szóljon tovább. Kb fél órája ültem a földön és néztem a semmibe mikor valaki lépteit hallottam és leült mellém. Szemem sarkából láttam,hogy Amy volt.

 - Nézd…Tudom,hogy van valami…. – én csak tovább néztem magam elé.

 - Nekem elmondhatod…- folytatta

 - És még  azt kéred hogy elmondjam? – kérdeztem idegesen

 - Figyelj rohadtul nem értem mi bajod van mostanába. – kezdett hangosan beszélni Amy

 - Mikor legelőször találkoztunk, tudod mikor sirtál Kyle-ért…Akkor azt hittem nem fogsz többet vele összejönni mert te is rájöttél a dolgokra de tévedtem

- MI BAJOD HARRY!???

- AZ HOGY TUDHATTAD VOLNA HOGY KYLE ISMÉT MEGFOG CSALNI DE TE NEM MÉG AZNAP KIBÉKÜLSZ VELE – kiabáltam én is vele

- Ó BOCSÁNAT HOGY ÉLEK – kiabált majd mély csendlett

- Tényleg megcsalt? – kérdezte halkan és könnyek folytak le az arcán

- Tegnap haza fele láttam őt egy csajjal….- mondtam én is halkan

- Harry én…én…-mondta és fejét a vállamba fúrta és úgy sírt. Szorosan kezdtem el ölelni.

- Szeretlek – súgtam a fülébe.

- Én is - mondta majd elengedett és szembe velem ült le.

- Ugye nem csináltál neki semmit? – kérdezte Amy. Nem válaszoltam neki csak levettem a napszemüvegem.

- Most ez komoly? – kérdezte Amy

- Nem hagyhattam tétlenül… - mondtam. Majd némán felálltunk. Indulni akartunk mikor megfelelő pillanatnak éreztem hogy….

3.rész – együtt...vagy mégsem?

ne haragudjatok hogy ilyen későn van újrész, de zsúfolt hetem volt. Addig is jó olvasást <3

ne feledjétek 2 komi 3O megtekintés és jön újrész.^^

szk.:*

*reggel*

Reggel 8 kor ébredtem meg. Akkor is telefon hívásra. Hope hívott.

- Amy! jól vagy? Már ez a 6. hogy hívlak.  Nem jössz ma suliba vagy mi?

- Öhmm.  mi van ? – kérdeztem komásan majd ahogy a látásom is kitisztult láttam hogy már 8 óra.

- BAZDMEG. – kiáltottam fel amire Kyle is megébredt és egy nagyot ásított.

- Amy? Amy,ugye nem Kyle van nálad? NANE!

- Hope, beszélünk suliba. 1O perc és ott vagyok. – csaptam le a telefont.

* Hope szemszöge*

- Am....- mondtam volna ki de lecsapta a telefont. Lecsaptam a telefonom a padra és egy nagy levegőt vettem. Elfordultam és az új srác tekintetébe ütköztem. Rám mosolygott én meg zavarba jöttem és nehezen én is egy mosolyt csaltam az arcomra.

- Harry vagyok. És gondolom te vagy Hope .- mosolygott.

- Ööö….Honnan tudod a nevem? – néztem rá

- Amy mesélt rólad.

- És te honnan ismered Amyt ? – kérdeztem újra furán nézve rá. Ekkor már elnevette magát.

- Nyugi nem vagyok FBI ügynök – mondta még mindig nevetve

- Nem is gondoltam arra. De kicsit fura ez az egész…- mondtam zavarban.

- Amyvel tegnap ismerkedtem meg. – mondta

- Vagyúúúgy – mondtam eléggé hangosan. Harry csak mosolygott.

- Hogy van erőd ennyit mosolyogni?- kérdeztem tőle.

- Nem tudom. – és mosolygott egy Colgate reklámosat. Ekkor mind ketten felnevettünk.

* Amy szemszög*

Kyle-al kapkodni kezdtünk majd készen lettünk ő lement a vészhelyzeti lépcsőn hogy anya ne tudjon róla. Majd halálos iramban fogat mostam és leszaladtam Kyle-hoz.  Egy csókot nyomott az ajkaimra, amikor a buszmegálló felé mentünk. A buszunk is megérkezett, nem akartunk még többet késni ezért szaladni kezdtünk. A buszt sikeresen elértük. Már fél 9 volt amikor a suli folyosóján trappoltunk. Egyszerre nem mehetünk be ezért előbb én mentem be majd rá 5 percre Kyle is bejött. Harry rám mosolygott én meg vissza rá. Mikor Kyle jött be épp Harryvel beszélgettem. Kyle elég gorombán megbámulta Harryt. Már most éreztem balhé lesz ezért az óra hátra maradt részén csak Hope-al beszéltem. Aki jól lekapta a fejem , Kyle-ért…Tudom utálja Kylet de én viszont imádom, amit nehézkesen tudja elfogadni. Tudom jól azt is,hogy csak engem akar megóvni a csalódástól.

* Harry szemszög *

Valahogy kicsengettek . Amy padjához indultam amikor szándékosan belém jött Kyle.

- Ember nézz már a lábad elé – morogta Kyle miközben ő jött belém. Én meg csak kérdően ránéztem és hagytam,hogy elmenjen. Amyhez indultam mikor egy ismeretlen  lány állt elém vakító mosollyal az arcán.

- Szia Vanessa vagyok! – mondta a lány.

- Én meg Harry . – mondta miközben Amyt néztem, ahogyan kimegy az osztályból így hát már mindegy volt.

- Zavarlak? Csakhogy én nem akarlak zavarni…Ugye nem zavarlak? – mosolyogott a lány miután elhadarta a mondani valóját.

- Nem zavarsz . –mosolyogtam, aztán elkezdett nekem mesélni az életéről, annyira untam és idegesített már,hogy hálát adtam az Istennek,hogy Hope belépett az ajtón.

- Hoooopeee! Ne haragudj elfelejtettem de itt is vagyok ! –mondtam majd Hope felé vettem az irányt.

- De…. -  dadogott Hope

-  Tudom,tudom rövid a memóriám…- mondtam majd átkaroltam és magammal ráncigáltam ki az osztályból.

- Vanessába ütköztél? – kérdezte nevetve Hope majd levettem róla a karom

- Igen. Istenem csak törin ne üljön mellém. Ez a csaj már most kikészít. – mondtam de Hope csak nevetett

- A helyes fiúkat mindig kikészíti… - vonogatta a szemöldökét Hope

- A szépségem átka egyszer a helyes gödröcskéim pokolba visznek . – mondtam majd nevetni kezdtem.

- HAHAHA – mondta Hope majd elnevette magát. Becsengettek így hát bementünk törire. Vanessa persze most is megkapott…Szerencsére nem beszélt annyit mennyit szokott. Tesivel zártuk a napot. Nagyon siettem az öltözéssel,mert el akartam érni Amyt. Hátitáskámba begyúrva a ruháim szaladtam kifele a suliból. Kiértem a  suliból de Amyt nem láttam ezért, haza vettem az irányt. Kedvenc kerülő utamon mentem mert ott nem szokott járni senki…Fél úton viszont egy srácra lettem figyelmes aki ott nyalakodott egy csajjal. Arra vettem az irányt hogy megnézzem ki az,minél közelebb értem annál jobban melegedett össze a két pár. Amikor oda értem nem hittem a szememnek…….

2.rész – Ismerkedés.:)

2 komi 3o megtekintés és jön a kövi. jó olvasást<3

Egy ismeretlen férfi hang szólt hozzám .:

 - Van valami baj ? – kérdezte az ismeretlen hang és kezét a vállamra tette.

Letöröltem könnyeim és felnéztem. Harry volt, az új srác. Rám mosolygott, aranyos volt és gödröcskéi is voltak.

 - Áhhh. – mondtam majd vissza mosolyogtam rá.

- Leülhetek? – kérdezte

- Persze. – mosolyogtam rá

- Egyébként…Harry vagyok, gondolom tudod. – mondta és mosolygott egyet.

- Igen,tudom, én Amy vagyok. – mondtam és visszamosolyogtam.

- És…Amy , hogy vagy?

- Most komolyan ?!- kérdeztem rá

- Nem volt mit kérdezzek na . – mondta Harry majd mind ketten nevetni kezdtünk.

- Itt fogunk ülni egész végig? – kérdezte Harry.

- Persze..- mondtam és nevetni kezdtem

- Haha..Nincs kedved elmenni valahova?

- Valahova hova? – kérdeztem

- Sétálni vagy nem tudom. – mondta Harry és felállt a padról

- Oké. – mondtam majd én is felálltam. Sétálni kezdtünk, séta közben sok dolgot tudtam meg róla és ő is rólam. Meg tudtam azt is pl. hogy ő Angol és nem Amerikai, Londonban élt a szüleivel, viszont most 2 hete Chicagóba költöztek,anyukája üzleti ügyei miatt. Telefonszámot cseréltünk. Távozáskor Harry egy puszit nyomott az arcomra. Ez elég volt ahhoz,hogy elszálljak a nap hátralévő idejében. Igen csak barátok vagyunk, de most jól esett egy olyas valaki mint Harry, teljesen elfelejtettem Kylet. Ez a nap hamar eltelt.

Anya ma sem aludt itthon….Fél 11-et ütött az óra mikor ágyba bújtam. Már majdnem el aludtam volna mikor  a telefonom szólt, Kyle volt.

- Amy! Ne haragudj a mai napért. Nagyon sajnálom! Szeretlek!! – mondta ahogy felvettem a telefonom. Imádtam Kylet…ezért képes voltam neki minden egyes alkalommal elnéző lenni.

- Én is szeretlek ….- válaszoltam.

- Ma is egyedül vagy? – kérdezte Kyle

- Aha…- mondtam

- Felmenjek? Épp az ablakod alatt vagyok. – mondta és kiszálltam az ágyból és az ablakhoz mentem. Tényleg ott volt, így hát kinyitottam az ablakot és Kyle a vészhelyzeti lépcsőkön jött fel majd mászott be a szobámba. Csókolózni kezdtünk, és úgy éreztem sose fogok tudni nélküle élni. Csók után meg az ágyra feküdtünk, ölelkezve és úgy aludtunk el…

*másnap reggel*

       ........

1.rész~Vissza a gimibe.

*Amy szemszög*

Néha jó újra vissza menni oda, ahonnan alig vártuk,hogy eljöjjünk. Ismerős arcok,jó barátok riválisok…Szóval hát ez a nap is ugyanúgy kezdődött mint a többi. Felkeltem elkészültem és elindultam iskolába. Ma anya vitt a suliba. Mikor 

kiszálltam már Hope ott várt engem.

   

   - Amy!! – kiáltott fel mintha ezer éve nem látott volna, pedig a hétvégén is együtt voltunk.

   - Hope!! – kiáltottam én is vissza neki és megöleltük egymást. Majd elindultunk lassan a szekrényünk felé,hogy elvegyünk pár dolgot amit még mult tanévbe ott felejtettünk.

   - Kyle? – kérdezte Hope.

   - Fogalmam sincs…- mondtam

   - Megint összevesztetek? – kérdezte

   - Jajj Hope! Annyira szeretem őt de valahogy mostanában nem megy! – mondtam majd becsuktam a szekrényem ajtaját. Épp indulni akartam mikor egy ismeretlen arcot láttam. Furcsa volt  számomra ez a srác, de jó értelemben. Fehér converse-je volt egy szűk kék farmer nadrág volt rajta és egy laza fehér póló. Haja göndör volt. Járása laza volt, ami szokatlan mivel egy ismeretlen suliban ismeretlen arcok között zavaró végig menni..legalább is nekem…Végig bámultam őt nem tudtam levenni a szemem róla. Mikor messziről észrevett engem és ahogy elment előttem végig mért.

Hope oldalba bökött és ezt suttogta

   - Ha szerencsénk van még az osztályunkba kerül. – mondta. Majd az osztályunk felé vettük az irányt. A matek tanár már bent volt. Mi meg se köszönés se semmi leültünk a helyünkre.

   - Mi ez a magatartás? – háborgott a matektanár.

   - Jah.Bocs késtünk! – mondta Hope. A tanár csak  megcsóválta a fejét és folytatta az egyenletet. Kyle szólított meg, így megfordultam.

   - Amy beszélnünk kell! – mondta Kyle aranyos és egyben határozott nézésével. Én csak próbáltam kemény lenni.

   - Jó most ha nem vennéd észre óra van! – mondtam. Mikor hirtelen benyitottak. Az új srác volt. A tanár már is fogadta.

   - Gondolom te vagy Harry?! Gyere,foglalj helyet,biztosan nem kaptad meg az osztályt.

   - Igen én vagyok Harry…Ja…ahogy mondja tanár úr nem kaptam…- mondta Harry és látszott az arcán hogy nem  ez volt az ok,hogy késett. Harry leült az utolsó padba. Nem sokká pedig kicsengettek.

   - Amy jössz? – kérdezte Hope mert már az  egész csapat rám várt.

   - Menjetek csak majd találkozunk. – mondtam. Majd összekaptam a dolgaim. Amikor kimentem az osztályból Kyle-al mentem szembe.

   - Amy… - mondta Kyle én meg csak kikerültem és el akartam menni de ő visszahúzott és megcsókolt. Talán ezért is szeretem őt annyira.

   - Kyle…ez már tényleg nem jó így. – mondtam a csók után.

   - Sajnálom,hogy nem tudok a legjobb lenni. – mondta Kyle. Majd én elmentem. Nem tudom szakításnak vegyem vagy sem de nehezen teltek el a hátramaradt óráim. Órák után hazafele menet Kyle-t láttam egy csajjal. Nem bírtam már tovább,odamentem.

   - Tudod mit Kyle? Felejts el! Végleg!! Undorító vagy! – kiabáltam vele majd elrohantam. A legközelebbik padra leültem és sírni kezdtem. Mikor egy ismeretlen férfi hang szólt hozzám…...

Előszó~

Amy egy általános 18 éves lány, aki utolsó évét járja a gimibe. Kyle-al és Hope-al van egy osztályban van. Kyle-al már nyár óta jár. Mind ketten szeretik egymást attól függetlenül hányszor és mennyire bántsák meg egymást. Idén is elkezdődött a suli. Idén bővült az osztály, egy Harry Styles nevezetű sráccal.(itt még nem énekes Harry!!) Amy és Harry igen jóba lettek már az első héten. Kyle viszont épp ezért nem is kedvelte Harryt. Harrynek viszont emiatt már első héten igazgatóságon köt ki.. A részletekért olvassátok a blogom nem sokára első résszel is jövök, újabb frissebb részekért komizzatok. Örülök hogy betévedtél ide, reméllem tetszeni fog.!
         -Szk<3