3.rész – együtt...vagy mégsem?

ne haragudjatok hogy ilyen későn van újrész, de zsúfolt hetem volt. Addig is jó olvasást <3

ne feledjétek 2 komi 3O megtekintés és jön újrész.^^

szk.:*

*reggel*

Reggel 8 kor ébredtem meg. Akkor is telefon hívásra. Hope hívott.

- Amy! jól vagy? Már ez a 6. hogy hívlak.  Nem jössz ma suliba vagy mi?

- Öhmm.  mi van ? – kérdeztem komásan majd ahogy a látásom is kitisztult láttam hogy már 8 óra.

- BAZDMEG. – kiáltottam fel amire Kyle is megébredt és egy nagyot ásított.

- Amy? Amy,ugye nem Kyle van nálad? NANE!

- Hope, beszélünk suliba. 1O perc és ott vagyok. – csaptam le a telefont.

* Hope szemszöge*

- Am....- mondtam volna ki de lecsapta a telefont. Lecsaptam a telefonom a padra és egy nagy levegőt vettem. Elfordultam és az új srác tekintetébe ütköztem. Rám mosolygott én meg zavarba jöttem és nehezen én is egy mosolyt csaltam az arcomra.

- Harry vagyok. És gondolom te vagy Hope .- mosolygott.

- Ööö….Honnan tudod a nevem? – néztem rá

- Amy mesélt rólad.

- És te honnan ismered Amyt ? – kérdeztem újra furán nézve rá. Ekkor már elnevette magát.

- Nyugi nem vagyok FBI ügynök – mondta még mindig nevetve

- Nem is gondoltam arra. De kicsit fura ez az egész…- mondtam zavarban.

- Amyvel tegnap ismerkedtem meg. – mondta

- Vagyúúúgy – mondtam eléggé hangosan. Harry csak mosolygott.

- Hogy van erőd ennyit mosolyogni?- kérdeztem tőle.

- Nem tudom. – és mosolygott egy Colgate reklámosat. Ekkor mind ketten felnevettünk.

* Amy szemszög*

Kyle-al kapkodni kezdtünk majd készen lettünk ő lement a vészhelyzeti lépcsőn hogy anya ne tudjon róla. Majd halálos iramban fogat mostam és leszaladtam Kyle-hoz.  Egy csókot nyomott az ajkaimra, amikor a buszmegálló felé mentünk. A buszunk is megérkezett, nem akartunk még többet késni ezért szaladni kezdtünk. A buszt sikeresen elértük. Már fél 9 volt amikor a suli folyosóján trappoltunk. Egyszerre nem mehetünk be ezért előbb én mentem be majd rá 5 percre Kyle is bejött. Harry rám mosolygott én meg vissza rá. Mikor Kyle jött be épp Harryvel beszélgettem. Kyle elég gorombán megbámulta Harryt. Már most éreztem balhé lesz ezért az óra hátra maradt részén csak Hope-al beszéltem. Aki jól lekapta a fejem , Kyle-ért…Tudom utálja Kylet de én viszont imádom, amit nehézkesen tudja elfogadni. Tudom jól azt is,hogy csak engem akar megóvni a csalódástól.

* Harry szemszög *

Valahogy kicsengettek . Amy padjához indultam amikor szándékosan belém jött Kyle.

- Ember nézz már a lábad elé – morogta Kyle miközben ő jött belém. Én meg csak kérdően ránéztem és hagytam,hogy elmenjen. Amyhez indultam mikor egy ismeretlen  lány állt elém vakító mosollyal az arcán.

- Szia Vanessa vagyok! – mondta a lány.

- Én meg Harry . – mondta miközben Amyt néztem, ahogyan kimegy az osztályból így hát már mindegy volt.

- Zavarlak? Csakhogy én nem akarlak zavarni…Ugye nem zavarlak? – mosolyogott a lány miután elhadarta a mondani valóját.

- Nem zavarsz . –mosolyogtam, aztán elkezdett nekem mesélni az életéről, annyira untam és idegesített már,hogy hálát adtam az Istennek,hogy Hope belépett az ajtón.

- Hoooopeee! Ne haragudj elfelejtettem de itt is vagyok ! –mondtam majd Hope felé vettem az irányt.

- De…. -  dadogott Hope

-  Tudom,tudom rövid a memóriám…- mondtam majd átkaroltam és magammal ráncigáltam ki az osztályból.

- Vanessába ütköztél? – kérdezte nevetve Hope majd levettem róla a karom

- Igen. Istenem csak törin ne üljön mellém. Ez a csaj már most kikészít. – mondtam de Hope csak nevetett

- A helyes fiúkat mindig kikészíti… - vonogatta a szemöldökét Hope

- A szépségem átka egyszer a helyes gödröcskéim pokolba visznek . – mondtam majd nevetni kezdtem.

- HAHAHA – mondta Hope majd elnevette magát. Becsengettek így hát bementünk törire. Vanessa persze most is megkapott…Szerencsére nem beszélt annyit mennyit szokott. Tesivel zártuk a napot. Nagyon siettem az öltözéssel,mert el akartam érni Amyt. Hátitáskámba begyúrva a ruháim szaladtam kifele a suliból. Kiértem a  suliból de Amyt nem láttam ezért, haza vettem az irányt. Kedvenc kerülő utamon mentem mert ott nem szokott járni senki…Fél úton viszont egy srácra lettem figyelmes aki ott nyalakodott egy csajjal. Arra vettem az irányt hogy megnézzem ki az,minél közelebb értem annál jobban melegedett össze a két pár. Amikor oda értem nem hittem a szememnek…….

2.rész – Ismerkedés.:)

2 komi 3o megtekintés és jön a kövi. jó olvasást<3

Egy ismeretlen férfi hang szólt hozzám .:

 - Van valami baj ? – kérdezte az ismeretlen hang és kezét a vállamra tette.

Letöröltem könnyeim és felnéztem. Harry volt, az új srác. Rám mosolygott, aranyos volt és gödröcskéi is voltak.

 - Áhhh. – mondtam majd vissza mosolyogtam rá.

- Leülhetek? – kérdezte

- Persze. – mosolyogtam rá

- Egyébként…Harry vagyok, gondolom tudod. – mondta és mosolygott egyet.

- Igen,tudom, én Amy vagyok. – mondtam és visszamosolyogtam.

- És…Amy , hogy vagy?

- Most komolyan ?!- kérdeztem rá

- Nem volt mit kérdezzek na . – mondta Harry majd mind ketten nevetni kezdtünk.

- Itt fogunk ülni egész végig? – kérdezte Harry.

- Persze..- mondtam és nevetni kezdtem

- Haha..Nincs kedved elmenni valahova?

- Valahova hova? – kérdeztem

- Sétálni vagy nem tudom. – mondta Harry és felállt a padról

- Oké. – mondtam majd én is felálltam. Sétálni kezdtünk, séta közben sok dolgot tudtam meg róla és ő is rólam. Meg tudtam azt is pl. hogy ő Angol és nem Amerikai, Londonban élt a szüleivel, viszont most 2 hete Chicagóba költöztek,anyukája üzleti ügyei miatt. Telefonszámot cseréltünk. Távozáskor Harry egy puszit nyomott az arcomra. Ez elég volt ahhoz,hogy elszálljak a nap hátralévő idejében. Igen csak barátok vagyunk, de most jól esett egy olyas valaki mint Harry, teljesen elfelejtettem Kylet. Ez a nap hamar eltelt.

Anya ma sem aludt itthon….Fél 11-et ütött az óra mikor ágyba bújtam. Már majdnem el aludtam volna mikor  a telefonom szólt, Kyle volt.

- Amy! Ne haragudj a mai napért. Nagyon sajnálom! Szeretlek!! – mondta ahogy felvettem a telefonom. Imádtam Kylet…ezért képes voltam neki minden egyes alkalommal elnéző lenni.

- Én is szeretlek ….- válaszoltam.

- Ma is egyedül vagy? – kérdezte Kyle

- Aha…- mondtam

- Felmenjek? Épp az ablakod alatt vagyok. – mondta és kiszálltam az ágyból és az ablakhoz mentem. Tényleg ott volt, így hát kinyitottam az ablakot és Kyle a vészhelyzeti lépcsőkön jött fel majd mászott be a szobámba. Csókolózni kezdtünk, és úgy éreztem sose fogok tudni nélküle élni. Csók után meg az ágyra feküdtünk, ölelkezve és úgy aludtunk el…

*másnap reggel*

       ........

1.rész~Vissza a gimibe.

*Amy szemszög*

Néha jó újra vissza menni oda, ahonnan alig vártuk,hogy eljöjjünk. Ismerős arcok,jó barátok riválisok…Szóval hát ez a nap is ugyanúgy kezdődött mint a többi. Felkeltem elkészültem és elindultam iskolába. Ma anya vitt a suliba. Mikor 

kiszálltam már Hope ott várt engem.

   

   - Amy!! – kiáltott fel mintha ezer éve nem látott volna, pedig a hétvégén is együtt voltunk.

   - Hope!! – kiáltottam én is vissza neki és megöleltük egymást. Majd elindultunk lassan a szekrényünk felé,hogy elvegyünk pár dolgot amit még mult tanévbe ott felejtettünk.

   - Kyle? – kérdezte Hope.

   - Fogalmam sincs…- mondtam

   - Megint összevesztetek? – kérdezte

   - Jajj Hope! Annyira szeretem őt de valahogy mostanában nem megy! – mondtam majd becsuktam a szekrényem ajtaját. Épp indulni akartam mikor egy ismeretlen arcot láttam. Furcsa volt  számomra ez a srác, de jó értelemben. Fehér converse-je volt egy szűk kék farmer nadrág volt rajta és egy laza fehér póló. Haja göndör volt. Járása laza volt, ami szokatlan mivel egy ismeretlen suliban ismeretlen arcok között zavaró végig menni..legalább is nekem…Végig bámultam őt nem tudtam levenni a szemem róla. Mikor messziről észrevett engem és ahogy elment előttem végig mért.

Hope oldalba bökött és ezt suttogta

   - Ha szerencsénk van még az osztályunkba kerül. – mondta. Majd az osztályunk felé vettük az irányt. A matek tanár már bent volt. Mi meg se köszönés se semmi leültünk a helyünkre.

   - Mi ez a magatartás? – háborgott a matektanár.

   - Jah.Bocs késtünk! – mondta Hope. A tanár csak  megcsóválta a fejét és folytatta az egyenletet. Kyle szólított meg, így megfordultam.

   - Amy beszélnünk kell! – mondta Kyle aranyos és egyben határozott nézésével. Én csak próbáltam kemény lenni.

   - Jó most ha nem vennéd észre óra van! – mondtam. Mikor hirtelen benyitottak. Az új srác volt. A tanár már is fogadta.

   - Gondolom te vagy Harry?! Gyere,foglalj helyet,biztosan nem kaptad meg az osztályt.

   - Igen én vagyok Harry…Ja…ahogy mondja tanár úr nem kaptam…- mondta Harry és látszott az arcán hogy nem  ez volt az ok,hogy késett. Harry leült az utolsó padba. Nem sokká pedig kicsengettek.

   - Amy jössz? – kérdezte Hope mert már az  egész csapat rám várt.

   - Menjetek csak majd találkozunk. – mondtam. Majd összekaptam a dolgaim. Amikor kimentem az osztályból Kyle-al mentem szembe.

   - Amy… - mondta Kyle én meg csak kikerültem és el akartam menni de ő visszahúzott és megcsókolt. Talán ezért is szeretem őt annyira.

   - Kyle…ez már tényleg nem jó így. – mondtam a csók után.

   - Sajnálom,hogy nem tudok a legjobb lenni. – mondta Kyle. Majd én elmentem. Nem tudom szakításnak vegyem vagy sem de nehezen teltek el a hátramaradt óráim. Órák után hazafele menet Kyle-t láttam egy csajjal. Nem bírtam már tovább,odamentem.

   - Tudod mit Kyle? Felejts el! Végleg!! Undorító vagy! – kiabáltam vele majd elrohantam. A legközelebbik padra leültem és sírni kezdtem. Mikor egy ismeretlen férfi hang szólt hozzám…...

Előszó~

Amy egy általános 18 éves lány, aki utolsó évét járja a gimibe. Kyle-al és Hope-al van egy osztályban van. Kyle-al már nyár óta jár. Mind ketten szeretik egymást attól függetlenül hányszor és mennyire bántsák meg egymást. Idén is elkezdődött a suli. Idén bővült az osztály, egy Harry Styles nevezetű sráccal.(itt még nem énekes Harry!!) Amy és Harry igen jóba lettek már az első héten. Kyle viszont épp ezért nem is kedvelte Harryt. Harrynek viszont emiatt már első héten igazgatóságon köt ki.. A részletekért olvassátok a blogom nem sokára első résszel is jövök, újabb frissebb részekért komizzatok. Örülök hogy betévedtél ide, reméllem tetszeni fog.!
         -Szk<3