1.rész~Vissza a gimibe.

*Amy szemszög*

Néha jó újra vissza menni oda, ahonnan alig vártuk,hogy eljöjjünk. Ismerős arcok,jó barátok riválisok…Szóval hát ez a nap is ugyanúgy kezdődött mint a többi. Felkeltem elkészültem és elindultam iskolába. Ma anya vitt a suliba. Mikor 

kiszálltam már Hope ott várt engem.

   

   - Amy!! – kiáltott fel mintha ezer éve nem látott volna, pedig a hétvégén is együtt voltunk.

   - Hope!! – kiáltottam én is vissza neki és megöleltük egymást. Majd elindultunk lassan a szekrényünk felé,hogy elvegyünk pár dolgot amit még mult tanévbe ott felejtettünk.

   - Kyle? – kérdezte Hope.

   - Fogalmam sincs…- mondtam

   - Megint összevesztetek? – kérdezte

   - Jajj Hope! Annyira szeretem őt de valahogy mostanában nem megy! – mondtam majd becsuktam a szekrényem ajtaját. Épp indulni akartam mikor egy ismeretlen arcot láttam. Furcsa volt  számomra ez a srác, de jó értelemben. Fehér converse-je volt egy szűk kék farmer nadrág volt rajta és egy laza fehér póló. Haja göndör volt. Járása laza volt, ami szokatlan mivel egy ismeretlen suliban ismeretlen arcok között zavaró végig menni..legalább is nekem…Végig bámultam őt nem tudtam levenni a szemem róla. Mikor messziről észrevett engem és ahogy elment előttem végig mért.

Hope oldalba bökött és ezt suttogta

   - Ha szerencsénk van még az osztályunkba kerül. – mondta. Majd az osztályunk felé vettük az irányt. A matek tanár már bent volt. Mi meg se köszönés se semmi leültünk a helyünkre.

   - Mi ez a magatartás? – háborgott a matektanár.

   - Jah.Bocs késtünk! – mondta Hope. A tanár csak  megcsóválta a fejét és folytatta az egyenletet. Kyle szólított meg, így megfordultam.

   - Amy beszélnünk kell! – mondta Kyle aranyos és egyben határozott nézésével. Én csak próbáltam kemény lenni.

   - Jó most ha nem vennéd észre óra van! – mondtam. Mikor hirtelen benyitottak. Az új srác volt. A tanár már is fogadta.

   - Gondolom te vagy Harry?! Gyere,foglalj helyet,biztosan nem kaptad meg az osztályt.

   - Igen én vagyok Harry…Ja…ahogy mondja tanár úr nem kaptam…- mondta Harry és látszott az arcán hogy nem  ez volt az ok,hogy késett. Harry leült az utolsó padba. Nem sokká pedig kicsengettek.

   - Amy jössz? – kérdezte Hope mert már az  egész csapat rám várt.

   - Menjetek csak majd találkozunk. – mondtam. Majd összekaptam a dolgaim. Amikor kimentem az osztályból Kyle-al mentem szembe.

   - Amy… - mondta Kyle én meg csak kikerültem és el akartam menni de ő visszahúzott és megcsókolt. Talán ezért is szeretem őt annyira.

   - Kyle…ez már tényleg nem jó így. – mondtam a csók után.

   - Sajnálom,hogy nem tudok a legjobb lenni. – mondta Kyle. Majd én elmentem. Nem tudom szakításnak vegyem vagy sem de nehezen teltek el a hátramaradt óráim. Órák után hazafele menet Kyle-t láttam egy csajjal. Nem bírtam már tovább,odamentem.

   - Tudod mit Kyle? Felejts el! Végleg!! Undorító vagy! – kiabáltam vele majd elrohantam. A legközelebbik padra leültem és sírni kezdtem. Mikor egy ismeretlen férfi hang szólt hozzám…...