*Amy szemszög*
Néha jó újra vissza menni oda, ahonnan alig
vártuk,hogy eljöjjünk. Ismerős arcok,jó barátok riválisok…Szóval hát ez a nap
is ugyanúgy kezdődött mint a többi. Felkeltem elkészültem és elindultam iskolába.
Ma anya vitt a suliba. Mikor
kiszálltam már Hope ott várt engem.
-
Amy!! – kiáltott fel mintha ezer éve nem látott volna, pedig a hétvégén is
együtt voltunk.
- Hope!!
– kiáltottam én is vissza neki és megöleltük egymást. Majd elindultunk lassan
a szekrényünk felé,hogy elvegyünk pár dolgot amit még mult tanévbe ott
felejtettünk.
- Kyle?
– kérdezte Hope.
- Fogalmam
sincs…- mondtam
-
Megint összevesztetek? – kérdezte
- Jajj Hope! Annyira szeretem őt de valahogy
mostanában nem megy! – mondtam majd becsuktam a szekrényem ajtaját. Épp indulni
akartam mikor egy ismeretlen arcot láttam. Furcsa volt számomra ez a srác, de jó értelemben. Fehér
converse-je volt egy szűk kék farmer nadrág volt rajta és egy laza fehér póló.
Haja göndör volt. Járása laza volt, ami szokatlan mivel egy ismeretlen suliban
ismeretlen arcok között zavaró végig menni..legalább is nekem…Végig bámultam őt
nem tudtam levenni a szemem róla. Mikor messziről észrevett engem és ahogy
elment előttem végig mért.
Hope oldalba bökött és ezt suttogta
-
Ha szerencsénk van még az osztályunkba kerül. – mondta. Majd az osztályunk felé
vettük az irányt. A matek tanár már bent volt. Mi meg se köszönés se semmi
leültünk a helyünkre.
-
Mi ez a magatartás? – háborgott a matektanár.
- Jah.Bocs
késtünk! – mondta Hope. A tanár csak
megcsóválta a fejét és folytatta az egyenletet. Kyle szólított meg, így
megfordultam.
-
Amy beszélnünk kell! – mondta Kyle aranyos és egyben határozott nézésével. Én
csak próbáltam kemény lenni.
-
Jó most ha nem vennéd észre óra van! – mondtam. Mikor hirtelen benyitottak. Az
új srác volt. A tanár már is fogadta.
-
Gondolom te vagy Harry?! Gyere,foglalj helyet,biztosan nem kaptad meg az
osztályt.
-
Igen én vagyok Harry…Ja…ahogy mondja tanár úr nem kaptam…- mondta Harry és
látszott az arcán hogy nem ez volt az
ok,hogy késett. Harry leült az utolsó padba. Nem sokká pedig kicsengettek.
-
Amy jössz? – kérdezte Hope mert már az
egész csapat rám várt.
-
Menjetek csak majd találkozunk. – mondtam. Majd összekaptam a dolgaim.
Amikor kimentem az osztályból Kyle-al mentem szembe.
-
Amy… - mondta Kyle én meg csak kikerültem és el akartam menni de ő visszahúzott
és megcsókolt. Talán ezért is szeretem őt annyira.
-
Kyle…ez már tényleg nem jó így. – mondtam a csók után.
-
Sajnálom,hogy nem tudok a legjobb lenni. – mondta Kyle. Majd én elmentem. Nem tudom
szakításnak vegyem vagy sem de nehezen teltek el a hátramaradt óráim. Órák után
hazafele menet Kyle-t láttam egy csajjal. Nem bírtam már tovább,odamentem.
-
Tudod mit Kyle? Felejts el! Végleg!! Undorító vagy! – kiabáltam vele majd
elrohantam. A legközelebbik padra leültem és sírni kezdtem. Mikor egy
ismeretlen férfi hang szólt hozzám…...

Imádom! Folytasd minél hamarabb! :)
VálaszTörlésNagyon jóó!!! Köviiit♥ :)
VálaszTörlés