4.rész - ....

Megkésve de annál nagyobb szeretettel. Komizzatok és lesz kövi (most regisztráció nélkül is lehet komizni)

Jó olvasást remélem tetszeni fog<3

Szk-<3

*Harry szemszög *

Mikor közelebb értem nem hittem a szememnek…Kyle volt de méghozzá nem Amyvel. Nem hiszem el, hogy lehet ilyen g*ci? Nem bírtam,hogy ne szoljak bele ezért odamentem.

- Kibékülsz Amyvel és már aznap más szoknyája alatt nyúlkálsz?Ej,ejj…- mondtam flegmán neki majd közelebb mentem hozzám. Ellökte a csajt magától és közeljött hozzám.

- Nocsak,nocsak. Romeo megjött. Azt javaslom ne avatkozz bele. – mondta

- Mért mi lesz? Engem legalább érdekelnek Amy érzései. – mondtam majd egészen közel mentem hozzá és farkas szemet néztünk.

- Na gyerünk fuss Amyhez szólj hogy mással láttál.

- Én nem dicsekednék azzal,hogy a második esély megszerzése napján már megint megcsaltam.

- Mióta betetted a lábad az osztályba minden tré lett –  mondta

- Csak annyiban hogy most már Amy rájött hogy fűvel fával megcsalod.

- Kussolj és menj anyucidhoz - mondta

- Előbb még megkell tennem valamit – kiáltottam fél hangosan majd behúztam neki egyet. Eléggé elfajult a verekedés mikor végül az ismeretlen csaj közénk állt valahogy.

- EZT NEM ÚSZOD MEG ENNYIVEL – kiáltotta nekem

- MÉR MILESZ GYERÜNK ÜSS MEG!– kiáltottam vissza neki mikor megint nekem akart ugrani de a csaj nem hagyta , kicsit bevérzett a szám és a szemem alatt is bepirosodott ami nagyon úgy nézett ki hogy befog kékülni. Kyle és az ismeretlen csaj elmentek, én is elindultam haza. Egész úton a számnál tartottam a kezem a vérzés nem akart elállni. Szerencsére otthon nem volt senki. Ezért volt időm még zuhanyozni és anya alapozójából tettem a mostmár kék foltomra,hogy ne látszódjon annyira. Felvettem a RayBan szemüvegem hogy nevevődjön észre és kimentem levegőzni a kedvenc helyemre. 

A bmx-emmel mentem mert eléggé messze volt. Bringázás közben egy hangra lettem figyelmes ami hozzám szólt

 - Mr.Styles már nem is látsz meg az utcán? – kérdezte a hang ami ismerős volt de nem tudtam felismerni majd nevetni kezdett és egyből felismertemm,Amy volt.

 - Amy. – mondtam és egy erőltetett mosolyt nyomtam az arcomra

 - Van valami baj? – kérdezte Amy 

és kicsit ő is vissza vett a boldogságából.

 - Nem nincs – mondtam majd lesütöttem a szemem. Amy megölelt, illatát mindig éreztem a levegőben miután elhaladt mellettem de most sokkal jobban esett ez az illat, és erre sok ezer pillangó ébredt fel a gyomromban. Szorosan vissza öleltem őt.

 - Harry? Biztosan nincs semmi gond? Nekem bármit elmondhatsz, tudom nem ismersz még olyan jól de bennem megbízhatsz. –mondta

- Te megbízol bennem? – tettem fel kérdést kérdésre.

- Igen. Bármennyire is hihetetlenül hangzik valamiért első perctől bízok benned. – mondta

- Akkor gyere el velem

- Hova?Most? – akadt ki Amy

- Most. Majd meglátod – mondtam. Amy húzta a száját én meg a szemébe néztem, de még mindig nem válaszolt.

- Most nem tudok menni – mondta Amy. Dühös lettem, de nem tudom mért. Csalódottan néztem Amyre majd indulni készültem. Amy a vállamra tette a kezét én meg elhúztam a vállam a keze alól. Majd felültem a bringára és amilyen gyorsan tudtam elhajtottam. Elmentem a kedvenc helyemre, egy üresebb hely ahol talán egy régi gyár maradványai vannak. Ide szoktam járni az unokatesómmal Erich-el és haverjaival,akiket még nem nagyon ismerek. Mikor megérkeztem dühömet a bmx-emre űztem ki, össze is karcolódott a festék rajta. De kicsit sem érdekelt. Fel és alá járkáltam majd leültem a földre. És sírni kezdtem. Legszívesebben vissza mennék Londonba a régi barátaimhoz.Tudtam hogy itt szar lesz. De hogy az első 5 hétben ennyire kiakadjak. Nem ismertem magamra. Sírásom egy telefon hívás szakította közbe. Amy volt letettem a földre mellém és hagytam,hogy szóljon tovább. Kb fél órája ültem a földön és néztem a semmibe mikor valaki lépteit hallottam és leült mellém. Szemem sarkából láttam,hogy Amy volt.

 - Nézd…Tudom,hogy van valami…. – én csak tovább néztem magam elé.

 - Nekem elmondhatod…- folytatta

 - És még  azt kéred hogy elmondjam? – kérdeztem idegesen

 - Figyelj rohadtul nem értem mi bajod van mostanába. – kezdett hangosan beszélni Amy

 - Mikor legelőször találkoztunk, tudod mikor sirtál Kyle-ért…Akkor azt hittem nem fogsz többet vele összejönni mert te is rájöttél a dolgokra de tévedtem

- MI BAJOD HARRY!???

- AZ HOGY TUDHATTAD VOLNA HOGY KYLE ISMÉT MEGFOG CSALNI DE TE NEM MÉG AZNAP KIBÉKÜLSZ VELE – kiabáltam én is vele

- Ó BOCSÁNAT HOGY ÉLEK – kiabált majd mély csendlett

- Tényleg megcsalt? – kérdezte halkan és könnyek folytak le az arcán

- Tegnap haza fele láttam őt egy csajjal….- mondtam én is halkan

- Harry én…én…-mondta és fejét a vállamba fúrta és úgy sírt. Szorosan kezdtem el ölelni.

- Szeretlek – súgtam a fülébe.

- Én is - mondta majd elengedett és szembe velem ült le.

- Ugye nem csináltál neki semmit? – kérdezte Amy. Nem válaszoltam neki csak levettem a napszemüvegem.

- Most ez komoly? – kérdezte Amy

- Nem hagyhattam tétlenül… - mondtam. Majd némán felálltunk. Indulni akartunk mikor megfelelő pillanatnak éreztem hogy….