12.rész. -....

És tádááá:333 új rész. Köszönöm a feliratkozásokat:33 Remélem tetszeni fog :33
-Szk<3

- Mi van a kezeden? – ültünk fel mind ketten amikor Harry megfogta a kezem és fel akarta húzni a blúzom úját de én elvettem a kezem. Harry közel jött hozzám, úgy tűnt,hogy meg akar csókolni de amikor majdnem összeért az ajkunk,amikor a szemem is lehunytam szorosan megfogta a csuklom és felhúzta a blúzom úját. El akartam venni a kezem de túl szorosan fogta ahhoz. Harry komolyan rám nézett én meg kerültem a tekintetét.

 - Miatta vannak ezek a kezeden ugye? – kérdezte és az állkapcsát feszítgette. Én csak lepillantottam majd elvettem a kezem a kezei közül. A keze nyoma körül rajzolódott a csuklómon egy ideig néztem majd lehúztam a blúzom ujját.Harry mély levegőt vett majd felállt.

- Hová mész? – kérdeztem de mintha csak éreztem volna,hogy ez fog történni.

- Nekem most csak mennem kell. – mondta Harry és kifele indult a szobámból.

- Sajnálom,hogy nem vagyok az akinek hittél..- mondtam utána de ő mintha meg se hallotta volna ment kifelé, majd egy ajtó csapást hallottam....Elment...Fejemet a térdeimre hajtottam. 

Nem vagyok elég jó...A fejemben egy hang ezt sútogta „vagdosd magad” Nem értem,hogy mért ez a hang kísért mikor rossz passzban vagyok és a mit a legjobban nem értek,hogy mért hallgatok mindig rá...Felálltam a fiókomig mentem. Kinyitottam és a pengémet kerestem...amit elég rég használtam ezért a fiók legmélyén volt. Azt hittem erős vagy...de ebben is tévedtem. Megfogtam a pengét és forgatni kezdtem a kezemben. Az ágyon ültem török ülésbe. Próbáltam nem meg tenni, beérni annyival hogy előttem van a penge de elvesztettem a fonalat. Felhúztam a blúzom ujját és egyenes,vastag csíkokat húztam a bőrömön egymás alá. Ahogy a vér lefolyt a csuklómon majd a földre csepegett le,abban reménykedtem,hogy cseppenként elfogyok és kiszabadulok ebből a világból.Ez elég nyugtató látvány volt egész nap elnézném. De erőt vettem magamon és ledobtam a pengét a földre, a vágásaim néztem,ahogy minden egyes csepp vér lecsepegett a földre úgy éreztem cseppekként távozik belőlem egy kis darab. Mikor már a vérzés is kezdett elállni felálltam. Kicsit megszédültem ahogy felháltam ezért az ajtóba kapaszkodtam. A fürdőbe mentem egy rongyért hogy feltöröljem a földet. A fürdőben mostam ki a véres rongyot,amikor akaratom ellenére tükörbe néztem. Visszataszító látvány fogadott. Kicsavartam a rongyot a vizes vértől majd a kagylóra támaszkodtam, újra és újra felnéztem a tükörre...Lemostam a sminkem ami még reggeltől rajtam maradt és újra kötöttem a hajam. Átmentem a szobámba és lefeküdtem aludni...talán majd az álmaim jobbak lesznek mint a valóság.

*****

Ajtó nyitásra ébredtem meg.

- Megjöttünk. – kiáltott anya, majd hallottam lépteit amik egyre közelebb jöttek hozzám.

- Hát te? Mi a baj? – ült le mellém és kivette a hajam az arcomból.

- Semmi. – erőltettem mosolyt az arcomra.

- Biztos? – kérdezte anya.

- Persze. –mondtam. Majd anya egy homlok puszit adott és kiment a szobámból. Nem bírtam boldogságot színlelni anyáék előtt ezért felkaptam egy szűk nadrágot egy laza fehér pólót és a Vans cipőm majd elindultam az ajtó felé.

- Te meg hová mész? – kérdezte anya

- Hopeal kell találkoznom. – vágtam rá hamar ami eszembe jutott
- Rendben ne maradj sokáig. – mondta majd becsuktam magam után az ajtót. Nem tudtam merre menni ezért a telep felé vettem az irányt. Pár utcával arrébb egy srácot láttam ülni egy padon. Ahogy közelebb értem egyre jobban rajzolódott körül a fiú. Göndör fürtjeit voltak amiket azonnal felismertem,Harry volt. Próbáltam letérni az útról nem zavarni jelenlétemmel őt de….

11.rész- minden a legnagyobb "rendben"...

Kicsit későn de meghoztam az új részt. Remélem tetszeni fog. Köszönöm a komenteket és a feliratkozásokat. Új részért cserébe komikat kérnék.^^:D:$

Szk.<3

*Amy szemszög*

- Megjöttünk! – kiáltotta anya ezzel félbe szakítva a gondolataim. Feltápászkodtam az ágyból és kimentem az előszobába megnézni őket. Fel voltak pakolva, vásárolni voltak ezért elvettem pár teli zacskót tőlük és a konyhába vittem át, majd kipakolni kezdtem őket.

- Had csak majd én megcsinálom. – jött be anya a konyhába.

- Rendben. – mosolyogtam egyet és visszamentem a szobámba. Török ülésben ültem az ágyon, és gondolkodtam. Felhúztam a blúzom úját, teljesen  megfeledkeztem a hegekről a kezemen. Újra szembe találni magam a sebekkel, mindig nehéz. Mert minden egyes vágás egy történetet mond el. És minden történet egy valakihez fűződik…igen....Kylehoz. Lassan és finoman végig húztam az ujjam a vágásokon. Néha ijesztő mit tud tenni az ember magával…lépésekre lettem figyelmes ezért gyorsan lehúztam a blúzom ujját. Anya jött be.

- Kicsim…El kell menünk a nagyiékhoz. Jössz te is vagy maradsz itthon?- dugta be a fejét az ajtón

- Maradok ha nem gond. – mondtam halkan.

- Nem tudom meddig ülünk de kaja van a hűtőben. Ha meg pedig kimész jól zárd be az ajtót..Vigyázz magadra. – mondta bejött és egy puszit nyomott a homlokomra majd ki ment. Hallottam amint maguk után bezárják az ajtót. Hátradőltem az ágyon és a plafont kezdtem el bámulni. Rezgést éreztem a zsebemben, a telefonom szólt,Harry hívott.

- Sziia. – vettem fel a telefont.

- Sziia. – válaszolt ő is.

- Amy? – folytatta.

- Igen? – kérdeztem.

- Látni szeretnélek. Tudnánk találkozni? – kérdezte

- Most? – szorult össze a gyomrom és a szívem hevesebben kezdett el verni.

- Igen…ha lehetne és persze ha szeretnél.. – mondta

- Akkor gyere át. – mondtam.

- Rendben. Akkor sziia. –mondta és letette a telefont. Kérdem én mire ez a sietség,de végül is mindegy. Bementem a fürdőbe és kiengedtem majd kifésültem a hajam. Aztán a konyhába vettem az irányt mert szomjas voltam, be sem értem a konyhába mikor kopogtak. Ajtót nyitottam. Harry nézett fel rám és én elmosolyodtam.

- Gyere be. – mondtam majd bejött és én becsuktam utána az ajtót. Megfordultam és Harryvel találtam szembe magam,nem mintha nem számítottam rá csak megszeppentem mikor hirtelen megfordultam és ott volt 5 centire tőlem. Ahogy megfordultam, Harry tapintatosan megfogta a derekam majd közel húzott magához, a szívem már a torkomban dobogott. Talán még ő is érezte a a dobogást. Ajkait az enyémre tapasztotta. Kezeim összekulcsoltam a nyaka körül.

- Gondolom ez elég meggyőző volt válaszként. – suttogtam a fülébe a csók után. Harry mosolygott egyet és  ajkait újra az enyémre tapasztotta. Az újabb csók után bementünk a szobámba, Harry lefeküdt az ágyra én pedig bekapcsoltam a tv-t majd felmásztam az ágyra  mellé és török ülésbe helyeztem magam. Harry összekulcsolta a kezünket.

- A kezed tökéletesen mutat az enyémbe. – mondta Harry. Én meg csak mosolyogtam majd mellé feküdtem és átöleltem őt. Harry a hajamat kezdte el babrálni. Épp a keze után nyúltam,hogy befejezze amikor a blúzom úja felcsúszott nem nagyon, épp csak annyira,hogy Harry épp,hogy felfigyelt rá.

- Mi van a kezeden? – ültünk fel mint ketten. Harry megfogta a kezem és fel akarta húzni a blúzom úját…

1O.rész - Döntés?

Megkésve:s De itt van. Köszönöm a kedves komikat meg a feliratkozásokat. Remélem ez a rész is elnyeri tetszésetek. <3

Szk<3

*Amy szemszög*

…ajkaink elváltak de a közelség megmaradt. Élet képtelenné váltam kb 5 percig. Levegő vételem se volt valami sűrű…

- Nézd én csak….- próbáltam érthető szavakat zökkenő mentesen kimondani. De Harry közbevágott.

- Nem nevezném véletlennek…- mosolygott el Harry. Talán ez volt a pillanat amikor a szívem és az agyam egyszerre beszélt hozzám, de egyiket sem értettem. Mély levegőt vettem…

- Énsem…- mondtam ki nehezen majd mosolyogtam.

- Én csak…szeretnék beszélni kettőnkről. – mondta

- Figyelj…csak adj egy kis időt… - magyarázkodtam, mert még jómagam se értettem az érzéseim, vagyis egy dologban biztos vagyok,hogy szeretem őt de a többi más gondolatok elrontanak mindent…

- Rendben…akkor én most…nem is zavarok tovább…Majd hívj… - mondta és az ajtó felé indult..én követtem. Kilépett az ajtón majd visszafordult

- Nézd…bárhogy is döntesz…csak szeretném,hogy tudd én szeretlek....és elfogadom a döntésed. – mondta zavarba. Rámosolyogtam ő pedig egy öleléssel viszonozta majd elment. 

Becsuktam az ajtót utána. Majd falnak dőltem és lassan a földre csúsztam le. Még mindig életképtelen üzem módba voltam, magam elé bambultam és a választ kerestem legbelül, de semmi kézzel fogható döntést nem találtam. Elővettem a telefonom és tárcsázni kezdtem.

- Hope? Átkell jönnöd... – szóltam bele a telefonban

- Minden rendben? Máris indulok. – felet Hope és hallottam amint a cuccait kapkodja.

- Azt hiszem semmi sincs rendben, de a legfőbb oka az én vagyok… - próbáltam értelmes szavakat kiejteni a számon

- Ez súlyosabb mint hittem. Azonnal ott vagyok! – csapta le a telefont Hope. Ez így is volt, 5 perc és itt is volt.

- Amy? – nyitott be majd körülnézett

- Itt lent… - szóltam hozzá. Majd egyből rám kapta a tekintetét.

- Mesélj. – utasított miközben becsukta az ajtót maga után és levette a cipőit majd leült mellém.

- Tudod Harry itt volt… - magyaráztam

- Rátérnél a lényegre? Köszi… - izgult Hope

- Beszélgettünk...

- Mi?Miről?

- Aztán..

- Aztán mi? Mintha élnél légy szíves. – idegeskedett

- Megcsókolt.

- Oké…Nem értem hol itt probléma?!

- Visszacsókoltam.

- Még mindig nem értem!

- A csók után, beszélni akart kettőnkről…

- És?

- Megkértem,hogy adjon egy kis időt átgondolni…

- Oké és hol itt a probléma??

- Nem tudom mit tegyek…

- Szereted nem? Itt az alkalom…

- Igen Szeretem őt… De..

- De mi?!?!

- Nemtudom… - vettem egy mély levegőt.

- Most konkrétan az a bajod,hogy szereted miközben egy sima ’igen’-el meg lehetne oldani az egészet. – nevetett majd átölelt

- Mondod te… - néztem rá őszinte tekintettel.

- Haha… de most nem erről van szó! – terelte vissza a témát az eredeti „problémára”

- Jó figyelj..Nyugodj le, mosd meg az arcod. Majd....majd kitalálunk valamit. – nyugtatott

- Rendben. – mosolyogtam el magam majd megfogadva tanácsát a fürdő felé vettem az irányt. Átmostam az arcom, majd kimentem a nappaliba.

- Na? Mit csinálunk? – kérdezte Hope, amikor épp válaszolni akartam a telefonja szólalt meg. „Oké máris megyek”- hangzott el ez a mondat amire én is figyelmes lettem.

- Menned kell? – kérdeztem

- Igen, vendégeink lesznek. – mondta Hope, majd felálltunk és az ajtó felé vettem az irányt.

- Ne haragudj, Még beszélünk. – mondta és megölelt.

- Á semmi..Érezd jól magad. – mondtam utána

- Jó vicc. - nevetett majd becsuktam az ajtót remélve egyedül leszek legalább egy kis ideig. Bementem a szobámba és leültem a gép elé. Nem tudom mi üthetett belém, de ezt is meguntam, ezért az ágyra feküdtem és a plafont bámultam, remélve,hogy rájövök,hogy mi lesz a helyes döntés. Talán nem lenne ilyen nehéz most, ha T. nem kavart volna bele ebbe az egészbe…

- Megjöttünk! – kiáltotta anya ezzel félbe szakítva a gondolataim...

9.rész - Harry és én?!

Köszönöm a komikat tényleg<3 Örülök,hogy tetszik a blogom, remélem ez a rész is tetszeni fog.

-Szk<3<3

*Amy szemszög*

- Amy állj meg! - kiáltotta a hang. Megfordultam T. volt. Amint észrevettem,hogy ő az visszafordultam. Indulni akartam.

- Várj…- mondta és megálltam,de még mindig nem fordultam felé.

- Nézd…sajnálom én csak…nem tudom mi ütött belém…- mondta

- Sajnálhatod, jól összezavartál…- mondtam majd lassan megfordultam.

- Ne haragudj…nem úgy akartam. – mondta

- Hanem,hogy? – kérdeztem

- Nem tudom…- mondta és mély levegőt vett – Én csak azért jöttem,hogy…bocsánatot kérjek nem akartam elvenni azt ami másé..

- Hogy érted azt hogy „nem akartad elvenni azt ami másé”? – lepődtem meg.

- Nézd mindenki tudja,hogy Harrynek tetszel… - mondta

- Ez nevetséges…- jöttem zavarba

- Pedig nem az…- mondta

- Én most… mennem kell. – mondtam zavarban még mindig.

- Persze menj csak…- mondta majd elindultam hazafelé. Útközben írtam Hopenak egy üzenetet:

„Beszélnünk kell. Gyere át.

Amy xx.”

Otthon is voltam egy-kettőre. Otthon nem volt senki, gyorsan magamra kaptam egy kényelmesebb nadrágot és copfba kötöttem a hajam. Kopogtak. Hope volt.

- Amy megkaptam az üzeneted siettem amint tudtam. Mi történt? Nem sűrűn kapok ilyen üzit tőled…utoljára még mikor Kyleal voltál…- mondta

- Még valakit nem hozol fel? – kérdeztem

- O..ne…Amy ugye nem? – nézett rám kikerekedett szemekkel.

- De… - mondtam és éreztem mindjárt sírok ezért mély levegőt vettem és megdörzsöltem a szemeim de ettől nem lett jobb, egy könny gurult le az arcomon amit azon perc le is töröltem.

- Gyere ülj le…mondd mi a helyzet.. – mondta és leültünk a kanapéra

- Ismered T.-t nem? – kérdeztem

- T. Lee? – akadt kicsit ki

- Igen mért? – kérdeztem érthetetlenül

- Mit csinált neked? – idegeskedett Hope.

- Hogy,hogy mit csinált nekem? – kérdeztem

- Figyelj Amy ha T. az nem engedem,hogy kihasználjon. Ő az aki hetente váltogassa a csajait. –

- Nem, dehogyis nem ő csak… - 

- Csak mi?Ne ijesztgess  -

- Nem csinált semmi olyat csak megcsókolt. -

- MEGCSÓKOLT? - 

- Igen nyugi van már. - 

- Mégis miért? – akadt ki

- Nem tudom…De végül bocsánatot kért...És tudod mit mondott?

- Mit? – akadt ki ismét

- Azt,hogy nem akarja elvenni azt ami másé…és még azt mondta,hogy Harrynek tetszem …- mondtam

- Harry?Mióta nem tudok a Harrys dolgokról? – kérdezte

- Én csak gondoltam csak egy hangulat ingadozás..de rájöttem nem

- Nézd, nekem még a hangulat ingadozásaid is elmondhatod. – mondta

- Jóó tudom én csak…szerinted tényleg tetszem Harrynek?? 

- Senki sem tudhatja.. – mosolygott és a szemöldökét kezdte vonogatni

- Szeretlek Hope! – mondtam és átöleltem.

- Én is. – ölelt vissza.

- Ne haragudj de most mennem kell, anya majdnem megölt mikor megtudta,hogy épp most húzok el otthonról. – nevetett.

- Persze menj csak. – nevettem. Elkísértem az ajtóig. Amikor ajtót nyitottam Harryvel találtuk szembe magunkat.

- Zavarok? – kérdezte és mosolygott egyet.

- Nem menni készülök. – vágott közbe Hope.

- Majd hívj. – súgta Hope és rám kacsintott az ajtóból.

- Hopee! - szóltam rá csendesen,mert ő mindig valami rosszra gondol...Elég furán nézhetett ránk Harry...

- Gyere be. –  tereltem el a témát. Hope elment anyáék se voltak itthon,így hát Harryvel maradtam.

- Ülj le. – mondtam. Majd leültünk a kanapéra. Kínos csend volt. Talán ez többet jelentett az összes szónál.

- Amy…- ejtette ki a nevem amire odanéztem rá.

- Te sírtál? – nézett furán rám.

- Ki? Én? Dehogyis…miért sírnék? Nevetséges.. – hazudtam, majd elfordítottam a fejem

- Oké?! – zavarodott össze Harry

- Nézd…Van valami baj? Olyan hamar elmentél és el sem köszöntél... – kérdezte.

- Mért? Írja valahol,hogy el kell köszönnöm külön tőled? – mondtam ki amit azonnal megbántam fogalmam sincs miért vágtam ilyent a fejéhez…

- Nem csak…

- Csak mi?- kérdeztem.

- Mindig elszoktál köszönni…

- Hát mint láttad most nem köszöntem el…

- Ne csináld ezt.

- Ezt mit? – kérdeztem.

- Ezt az egészet.

- Jó,most ne várd hogy értelmezzem a mondataid és kikeressem benne mit akarsz mondani mert nem fogom ezt tenni. – mondtam majd felálltam

- Hihetetlen vagy. – nevetett.

- Előbb még „ilyen” voltam most meg hihetetlen. Döntsd el.

- El döntöttem már.

- Igen és mire jutottál?

- Erre…- mondta és megcsókolt. Hirtelen jött csók volt, nem tudtam mit tegyek mikor Harry távolodni kezdett. 

Megfordulni akart amikor nem tudom,hogy mi üthetett belém, de visszahúztam magamhoz és újra csókolózni kezdtünk...

8.rész- Elcsattant csók..

Kicsit megkésve de itt van. Köszönöm az eddigi komikat*-* Remélem tetszeni fog.

-Szk<3

*Amy szemszög*

. Már majdnem ott voltunk mikor a telefonom szólalt meg. Harry hívott. Így hát felvettem.

- Sziia. – szóltam bele.

- Sziia cica. –mondta Harry.

- Cica? – kérdeztem nevetve

- Igen mért baj? – kérdezte kihívásképp

- Nem, részeg vagy? – kérdeztem nevetve.

- Az embernek már jókedve se lehet. – tört le Harry

- Nem azzal van gond. – mondtam

- Akkor mivel? -

- Á,semmivel. – tereltem el a témát

- Mit csinálsz? – kérdezte

- Épp most megyek be a H&M-be Hope-al te? – kérdeztem.

- Semmit. Gondoltam felhívlak hallani akartam a hangod. – mondta

- Oh.*nevettem* Na de most le kell tennem még beszélünk. Szia. – köszöntem el és letettem a telefonom. Hope órákat nézelődött és méghozzá eredménytelenül mert nem vett semmit.

- Most már mehetünk? Ezt a pulcsit vagy 6x megnézted már. – mondtam

- Jó oké. – mondta idegesen majd kimentünk az üzletből.

- Most mért vagy ideges? – kérdeztem.

- Nem vagyok ideges. – ellenkezett

- De az vagy! –mondtam

- Nem vagyok. – zárta le a beszélgetést. Az út hátralévő részén némán mentünk.

- Most akkor jössz hozzám vagy haza mész? – törtem meg a csendet.

- Haza. – mondta és meg is álltunk mert neki itt kell letérnie és nekem meg előre kell mennem. Átöleltem majd ö ment az ö útján én meg az enyémen. Útközben felhívtam Harryt.

- Sziia. – mondtam,ahogy felvettem a telefont és akaratom ellenére mosoly gördült az arcomra.

- Sziia. – mondta aranyos hangján.

- Mit csinálsz? – kérdeztem

- Épp most akartalak hívni,hogy nem jössz-e ki. – mondta

- Épp haza fele tartok de letérhetek a telep felé,ha oda mennénk. – mondtam

- Oké, kb 3 perc és én is ott vagyok. A srácok már ott vannak. – mondta

- Okés. Akkor majd ott! Sziia. – mondta. Épp már majdnem ott voltam mikor valaki utánam kiáltott. Megfordultam, Harry volt.

- Azt hittem sose hallod meg. – nevetett

- Hahaha. – mondtam. Harry átölelt és két puszit nyomott az arcomra. Illata ugyan olyan erős és vadító volt mint általában. Azt hiszem lassan kezdek megőrülni tőle. Harry átkarolt és úgy mentünk tovább. Nemsokára oda is értünk.

- Amy. – kiáltott fel Zayn.

- Öö..igen..Hello. – mondtam kissé zavarba, majd leültem közéjük és Hope hívását vártam. Mikor Ed hangosan felkiáltott a gondolataim megzavarva..

- Valaki menjen el szotyiért! 

- Én megyek. – álltam fel ,hisz jobb dolgom úgyse volt. Ed ideadta a pénzt, indulni akartam mikor T. szólt utánam.

- Várj! Megyek veled. – mondta és felállt majd felém jött. Megvártam,hogy elérjen hozzám majd elindultunk ketten, az üzlet felé.

- És mi a véleményed rólunk? – kérdezte

- Jó fejek vagytok,meg lehet veletek sokat nevetni. – mondtam és mosolyogtam egyet.

- Azjó. És nem ijeszt el a sok tetkó meg a fültágesz? – kérdezte

- Nem, kicsit így fura volt először mert Harryből nem néztem ki,hogy ilyen barátai vannak, de nekem nincs bajom az ilyennel. – mondtam

- Értem. – mondta majd egy üzlethez értünk.

- Én most bemegyek, megvársz itt? – kérdeztem

- Aha menj csak. – mondta. Bementem az üzletbe, szerencsére sokan nem voltak így hamar kiszolgáltak. Vettem egy nagy tasak szotyit majd kijöttem az üzletből.

- Ez hamar ment. – nevetett T.

- Ja nem voltak sokan. – mondtam.

*T. szemszög*

Amy hamar megvette a szotyit. Vissza fele tartottunk mikor észrevettem,hogy a csukám fűzője kibomlott, lehajoltam és bekötöttem.

- Mit csinálsz? – nézett rám érthetetlenül Amy miközben le hajoltam

- A fűzöm. – mondtam

- Ja!?! – mondta. Amikor felálltam közel kerültünk egymáshoz,túl közel... Illatát most is éreztem, ajkai tökéletesek voltak. Tetszik ez a lány,de nem mintha erre csak most jöttem volna rá, de most meg győződtem róla. Az ajkaira néztem majd a szemébe. Nem tudtam levenni az arcáról,hogy most mit érez. Lassan közeledtem felé majd megcsókoltam, finom és gyöngéd csókot nyomtam az ajkaira, a csók közben a szotyit kiejtette a kezéből,majd finoman ellökött magától.

- Ne haragudj én csak…- magyarázkodtam a földre nézve majd megnyaltam a szám, éreztem a szájfénye ízét a számon. Egy szót sem tudott kimondani, láttam rajta...olyan 5 perc után újra élet képessé váltunk mindketten. Amy felvette a szotyit majd elindultunk,vissza a srácokhoz.

*Amy szemszög*

Némán mentünk tovább,még mindig a gondolataimmal küszködtem,nem értem miért csókolt meg,hisz még semmit sem tud rólam de ő már ilyen konkrét lépéseket tesz felém, lehet ez efajta "rossz fiú" gondolkodás de én  még mindig nem tudom feldolgozni. Lassan odaértünk...

- Itt a szotyi…- mondtam és oda adtam Ednek.

- Minden oké? Úgy néztek ki mintha szellemet láttatok volna. – mondta Ed és erre mindenki ránk nézett.

- Persze, nincs semmi gond. – mondta és egy erőltetett  mosolyt csaltam az arcomra. A további percekben kerültem T. tekintetét. Majd egyszer felnéztem és véletlenül egymás tekintetébe akadtunk. Nem bírtam már ezt a feszültséget ezért gondoltam jobb ha elmegyek.

- Most azt hiszem..megyek. – mondtam és felálltam. Egy hangos ’sziasztok’-al köszöntem el tőlük. Már fél úton lehettem,mikor valaki utánam kiáltott:
- Amy állj meg! - kiáltotta a hang ...