8.rész- Elcsattant csók..

Kicsit megkésve de itt van. Köszönöm az eddigi komikat*-* Remélem tetszeni fog.

-Szk<3

*Amy szemszög*

. Már majdnem ott voltunk mikor a telefonom szólalt meg. Harry hívott. Így hát felvettem.

- Sziia. – szóltam bele.

- Sziia cica. –mondta Harry.

- Cica? – kérdeztem nevetve

- Igen mért baj? – kérdezte kihívásképp

- Nem, részeg vagy? – kérdeztem nevetve.

- Az embernek már jókedve se lehet. – tört le Harry

- Nem azzal van gond. – mondtam

- Akkor mivel? -

- Á,semmivel. – tereltem el a témát

- Mit csinálsz? – kérdezte

- Épp most megyek be a H&M-be Hope-al te? – kérdeztem.

- Semmit. Gondoltam felhívlak hallani akartam a hangod. – mondta

- Oh.*nevettem* Na de most le kell tennem még beszélünk. Szia. – köszöntem el és letettem a telefonom. Hope órákat nézelődött és méghozzá eredménytelenül mert nem vett semmit.

- Most már mehetünk? Ezt a pulcsit vagy 6x megnézted már. – mondtam

- Jó oké. – mondta idegesen majd kimentünk az üzletből.

- Most mért vagy ideges? – kérdeztem.

- Nem vagyok ideges. – ellenkezett

- De az vagy! –mondtam

- Nem vagyok. – zárta le a beszélgetést. Az út hátralévő részén némán mentünk.

- Most akkor jössz hozzám vagy haza mész? – törtem meg a csendet.

- Haza. – mondta és meg is álltunk mert neki itt kell letérnie és nekem meg előre kell mennem. Átöleltem majd ö ment az ö útján én meg az enyémen. Útközben felhívtam Harryt.

- Sziia. – mondtam,ahogy felvettem a telefont és akaratom ellenére mosoly gördült az arcomra.

- Sziia. – mondta aranyos hangján.

- Mit csinálsz? – kérdeztem

- Épp most akartalak hívni,hogy nem jössz-e ki. – mondta

- Épp haza fele tartok de letérhetek a telep felé,ha oda mennénk. – mondtam

- Oké, kb 3 perc és én is ott vagyok. A srácok már ott vannak. – mondta

- Okés. Akkor majd ott! Sziia. – mondta. Épp már majdnem ott voltam mikor valaki utánam kiáltott. Megfordultam, Harry volt.

- Azt hittem sose hallod meg. – nevetett

- Hahaha. – mondtam. Harry átölelt és két puszit nyomott az arcomra. Illata ugyan olyan erős és vadító volt mint általában. Azt hiszem lassan kezdek megőrülni tőle. Harry átkarolt és úgy mentünk tovább. Nemsokára oda is értünk.

- Amy. – kiáltott fel Zayn.

- Öö..igen..Hello. – mondtam kissé zavarba, majd leültem közéjük és Hope hívását vártam. Mikor Ed hangosan felkiáltott a gondolataim megzavarva..

- Valaki menjen el szotyiért! 

- Én megyek. – álltam fel ,hisz jobb dolgom úgyse volt. Ed ideadta a pénzt, indulni akartam mikor T. szólt utánam.

- Várj! Megyek veled. – mondta és felállt majd felém jött. Megvártam,hogy elérjen hozzám majd elindultunk ketten, az üzlet felé.

- És mi a véleményed rólunk? – kérdezte

- Jó fejek vagytok,meg lehet veletek sokat nevetni. – mondtam és mosolyogtam egyet.

- Azjó. És nem ijeszt el a sok tetkó meg a fültágesz? – kérdezte

- Nem, kicsit így fura volt először mert Harryből nem néztem ki,hogy ilyen barátai vannak, de nekem nincs bajom az ilyennel. – mondtam

- Értem. – mondta majd egy üzlethez értünk.

- Én most bemegyek, megvársz itt? – kérdeztem

- Aha menj csak. – mondta. Bementem az üzletbe, szerencsére sokan nem voltak így hamar kiszolgáltak. Vettem egy nagy tasak szotyit majd kijöttem az üzletből.

- Ez hamar ment. – nevetett T.

- Ja nem voltak sokan. – mondtam.

*T. szemszög*

Amy hamar megvette a szotyit. Vissza fele tartottunk mikor észrevettem,hogy a csukám fűzője kibomlott, lehajoltam és bekötöttem.

- Mit csinálsz? – nézett rám érthetetlenül Amy miközben le hajoltam

- A fűzöm. – mondtam

- Ja!?! – mondta. Amikor felálltam közel kerültünk egymáshoz,túl közel... Illatát most is éreztem, ajkai tökéletesek voltak. Tetszik ez a lány,de nem mintha erre csak most jöttem volna rá, de most meg győződtem róla. Az ajkaira néztem majd a szemébe. Nem tudtam levenni az arcáról,hogy most mit érez. Lassan közeledtem felé majd megcsókoltam, finom és gyöngéd csókot nyomtam az ajkaira, a csók közben a szotyit kiejtette a kezéből,majd finoman ellökött magától.

- Ne haragudj én csak…- magyarázkodtam a földre nézve majd megnyaltam a szám, éreztem a szájfénye ízét a számon. Egy szót sem tudott kimondani, láttam rajta...olyan 5 perc után újra élet képessé váltunk mindketten. Amy felvette a szotyit majd elindultunk,vissza a srácokhoz.

*Amy szemszög*

Némán mentünk tovább,még mindig a gondolataimmal küszködtem,nem értem miért csókolt meg,hisz még semmit sem tud rólam de ő már ilyen konkrét lépéseket tesz felém, lehet ez efajta "rossz fiú" gondolkodás de én  még mindig nem tudom feldolgozni. Lassan odaértünk...

- Itt a szotyi…- mondtam és oda adtam Ednek.

- Minden oké? Úgy néztek ki mintha szellemet láttatok volna. – mondta Ed és erre mindenki ránk nézett.

- Persze, nincs semmi gond. – mondta és egy erőltetett  mosolyt csaltam az arcomra. A további percekben kerültem T. tekintetét. Majd egyszer felnéztem és véletlenül egymás tekintetébe akadtunk. Nem bírtam már ezt a feszültséget ezért gondoltam jobb ha elmegyek.

- Most azt hiszem..megyek. – mondtam és felálltam. Egy hangos ’sziasztok’-al köszöntem el tőlük. Már fél úton lehettem,mikor valaki utánam kiáltott:
- Amy állj meg! - kiáltotta a hang ...