9.rész - Harry és én?!

Köszönöm a komikat tényleg<3 Örülök,hogy tetszik a blogom, remélem ez a rész is tetszeni fog.

-Szk<3<3

*Amy szemszög*

- Amy állj meg! - kiáltotta a hang. Megfordultam T. volt. Amint észrevettem,hogy ő az visszafordultam. Indulni akartam.

- Várj…- mondta és megálltam,de még mindig nem fordultam felé.

- Nézd…sajnálom én csak…nem tudom mi ütött belém…- mondta

- Sajnálhatod, jól összezavartál…- mondtam majd lassan megfordultam.

- Ne haragudj…nem úgy akartam. – mondta

- Hanem,hogy? – kérdeztem

- Nem tudom…- mondta és mély levegőt vett – Én csak azért jöttem,hogy…bocsánatot kérjek nem akartam elvenni azt ami másé..

- Hogy érted azt hogy „nem akartad elvenni azt ami másé”? – lepődtem meg.

- Nézd mindenki tudja,hogy Harrynek tetszel… - mondta

- Ez nevetséges…- jöttem zavarba

- Pedig nem az…- mondta

- Én most… mennem kell. – mondtam zavarban még mindig.

- Persze menj csak…- mondta majd elindultam hazafelé. Útközben írtam Hopenak egy üzenetet:

„Beszélnünk kell. Gyere át.

Amy xx.”

Otthon is voltam egy-kettőre. Otthon nem volt senki, gyorsan magamra kaptam egy kényelmesebb nadrágot és copfba kötöttem a hajam. Kopogtak. Hope volt.

- Amy megkaptam az üzeneted siettem amint tudtam. Mi történt? Nem sűrűn kapok ilyen üzit tőled…utoljára még mikor Kyleal voltál…- mondta

- Még valakit nem hozol fel? – kérdeztem

- O..ne…Amy ugye nem? – nézett rám kikerekedett szemekkel.

- De… - mondtam és éreztem mindjárt sírok ezért mély levegőt vettem és megdörzsöltem a szemeim de ettől nem lett jobb, egy könny gurult le az arcomon amit azon perc le is töröltem.

- Gyere ülj le…mondd mi a helyzet.. – mondta és leültünk a kanapéra

- Ismered T.-t nem? – kérdeztem

- T. Lee? – akadt kicsit ki

- Igen mért? – kérdeztem érthetetlenül

- Mit csinált neked? – idegeskedett Hope.

- Hogy,hogy mit csinált nekem? – kérdeztem

- Figyelj Amy ha T. az nem engedem,hogy kihasználjon. Ő az aki hetente váltogassa a csajait. –

- Nem, dehogyis nem ő csak… - 

- Csak mi?Ne ijesztgess  -

- Nem csinált semmi olyat csak megcsókolt. -

- MEGCSÓKOLT? - 

- Igen nyugi van már. - 

- Mégis miért? – akadt ki

- Nem tudom…De végül bocsánatot kért...És tudod mit mondott?

- Mit? – akadt ki ismét

- Azt,hogy nem akarja elvenni azt ami másé…és még azt mondta,hogy Harrynek tetszem …- mondtam

- Harry?Mióta nem tudok a Harrys dolgokról? – kérdezte

- Én csak gondoltam csak egy hangulat ingadozás..de rájöttem nem

- Nézd, nekem még a hangulat ingadozásaid is elmondhatod. – mondta

- Jóó tudom én csak…szerinted tényleg tetszem Harrynek?? 

- Senki sem tudhatja.. – mosolygott és a szemöldökét kezdte vonogatni

- Szeretlek Hope! – mondtam és átöleltem.

- Én is. – ölelt vissza.

- Ne haragudj de most mennem kell, anya majdnem megölt mikor megtudta,hogy épp most húzok el otthonról. – nevetett.

- Persze menj csak. – nevettem. Elkísértem az ajtóig. Amikor ajtót nyitottam Harryvel találtuk szembe magunkat.

- Zavarok? – kérdezte és mosolygott egyet.

- Nem menni készülök. – vágott közbe Hope.

- Majd hívj. – súgta Hope és rám kacsintott az ajtóból.

- Hopee! - szóltam rá csendesen,mert ő mindig valami rosszra gondol...Elég furán nézhetett ránk Harry...

- Gyere be. –  tereltem el a témát. Hope elment anyáék se voltak itthon,így hát Harryvel maradtam.

- Ülj le. – mondtam. Majd leültünk a kanapéra. Kínos csend volt. Talán ez többet jelentett az összes szónál.

- Amy…- ejtette ki a nevem amire odanéztem rá.

- Te sírtál? – nézett furán rám.

- Ki? Én? Dehogyis…miért sírnék? Nevetséges.. – hazudtam, majd elfordítottam a fejem

- Oké?! – zavarodott össze Harry

- Nézd…Van valami baj? Olyan hamar elmentél és el sem köszöntél... – kérdezte.

- Mért? Írja valahol,hogy el kell köszönnöm külön tőled? – mondtam ki amit azonnal megbántam fogalmam sincs miért vágtam ilyent a fejéhez…

- Nem csak…

- Csak mi?- kérdeztem.

- Mindig elszoktál köszönni…

- Hát mint láttad most nem köszöntem el…

- Ne csináld ezt.

- Ezt mit? – kérdeztem.

- Ezt az egészet.

- Jó,most ne várd hogy értelmezzem a mondataid és kikeressem benne mit akarsz mondani mert nem fogom ezt tenni. – mondtam majd felálltam

- Hihetetlen vagy. – nevetett.

- Előbb még „ilyen” voltam most meg hihetetlen. Döntsd el.

- El döntöttem már.

- Igen és mire jutottál?

- Erre…- mondta és megcsókolt. Hirtelen jött csók volt, nem tudtam mit tegyek mikor Harry távolodni kezdett. 

Megfordulni akart amikor nem tudom,hogy mi üthetett belém, de visszahúztam magamhoz és újra csókolózni kezdtünk...