17.rész - ...

Tudjátok...ami késik nem múlik.:) Remélem ez is tetszeni fog. Szóval enjoy,rate and comment!:DD<33

- Szk<3

- Rebecca? – csengett Harry szava a házban. Leszálltam a pultról,hogy megnézzem ki az a „Rebecca”. Ahogy kijöttem a konyhából és a nappaliba érkeztem már láttam ahogyan a lány megöleli Harryt, Harry pedig…nos…viszonozza. Csak úgy szikrázott körülöttük a levegő, lehetetlen hogy ne legyen valami köztük ...Fekete hosszú haja volt. Barna szeme tökéletesen passzolt a halvány barna bőréhez. Afajta megtestesített álom nő volt, aki a pasimat ölelgeti a szemem előtt.

- Harry? – kérdően néztem rá. Ekkor szétváltak. Végig néztem Rebeccat abban az ezrednyi másodpercben is.

- Rebecca ő itt Amy, Amy ő itt Rebecca. – mondta. Nem hiszem el,hogy az ő nevét mondta elsőnek és Rebeccát bámulta eközben..Ez a nézés ismerős volt sőt általában rám szokott így nézni. Valami azt súgja ,hogy ez a lány egy régi vagy még mindig lángoló szerelem..és micsoda véletlen csak úgy betoppan.

- Gyere beljebb. – udvariaskodott Harry.

- Te,én,konyha,MOST!- hangsúlyoztam a „most” szót és közben fenyegetően néztem Harryre. Előre mentem ő pedig jött utánam a konyhába, ahogy bejött felé fordultam és keresztbe tettem a karjaim előttem.

- Rebecca? – vontam kérdőre.

- Igen,egy barát akit 1 éve nem láttam. Párizsban volt a nagyszüleinél. – mondta Harry és szemei szinte csak úgy csillogtak.

- Aha. Barát. – hitetlenkedtem.

- A reggel még te voltál két sráccal..- vágta rá, érezhette talán,hogy miről is van szó valójában

- Lehet velük voltam, de őket még barátnak sem lehet nevezni,csupán csak ismerősnek. Ráadásul nem jönnek fel hozzám és ölelgetnek. – mondtam

- Nos Rebecca ölelget,fogadd ezt így el. És nem fogom megszüntetni a kapcsolatom vele miattad. – változtatott hangulatán ő is

- Nem kértem. Sőt. Inkább el is megyek, had beszéljétek meg azt az elmulasztott  egy évet. – mondtam halál komolyan majd kimentem. Idegesen mentem át a nappalin, ennek hatására Rebecca felállt.

- Ugye nem miattam mész el? – kérdezte

- Fáj a feje,rosszul érzi magát,haza kell mennie. – válaszolt Harry aki épp most hagyta el a konyhát.

- Hiszen,te ezt is jobban tudod nálam. – mondtam és elvettem a táskám majd kimentem a lakásból. Úgy döntöttem inkább sétálok egyet, majd ha lenyugszom hazamegyek. 

Könnyeimmel küszködve sétáltam az utcán. Az ég borult volt,alkalmazkodott az érzéseimhez. Tekintetemet a földre szegeztem,ezzel megakadályozva hogy bárki az utcán láthassa a könnyeim. Épp egy padhoz közeledtem , amin egy srác terjeszkedett ki közben pedig pöfékelt.

- Amy? – szólt utánam a srác miután elhaladtam előtte. Mély levegőt vettem könnyeim letöröltem, egy pillantást vetettem a telefonom képernyőjére,hogy megvizsgáljam,hogy nézek ki majd megfordultam.

- Zayn? – csodálkoztam.

- Hát te? – dobta el a cigijét.

- Csak sétáltam és te? – mentem közelebb

- Gyere ülj le. – ült odébb majd elfogadtam ajánlatát és leültem mellé.

- Sírtál? – nézett rám kikerekedett szemekkel

- Nem. – néztem el

- Harry miatt? – kérdezett rám mintha csak érezné miről van szó

- Mért lenne miatta?

- Hát nem is tudom, biztosan te laksz innen 3 tömbháznyira…- okoskodott.

- És ha elköltöztem? – vágtam rá villámgyorsan

- Az abszurd.- mondta és hirtelen mély csend lett. 

– Meséld már el, megbízhatsz bennem. – bátorított ezzel megtörve a csendet

- Én csak…utálom azokat az embereket akik nem tudnak kettőig számolni…

- Ki került képbe? – kíváncsiskodott

- Valami Rebecca.

- Már csak ő hiányzott.

- Hogy érted ezt?

- Mikor ő Harry közelében van mintha Harry teljesen más lenne.

- Ezt hívják szerelemnek…- csendesültem el

- De nem... Nem engedem,hogy közétek álljon. Harry nem teheti ezt meg veled. – mondta határozottan

- Miért ne tehetné?

- Mert nem engedem. – állt fel.

- Jól vagy? – néztem rá

- Ennél jobban nem is lehetnék. – mondta és elindult.

- Várj, hová mész? – lépkedtem mögötte

- Kiszedni azt a ribancot Harry életéből. – mondta

- Hogy mit csinálni? – álltam meg.

- Jól hallottad.

- Zayn te megőrültél? – siettem,hogy elébe állhassak

- Lehet. De ehez mit szólsz? – mutatott maga elé mire én megfordultam, Harry ott sétált Rebeccaval

- Legjobb módszer: tedd féltékennyé. – mondta mire átkarolt és hangos nevetést színlelt

- Te meg mit szívtál? – nevettem el magam hisz ez akkora baromság amit ő kitervelt.

- Levegőt,mért te? – kérdezte és egyre közelebb kerültünk Harryékhez.

- Oh Harry. Ti mit csináltok erre? Éppen csak kettesben sétáltunk mikor belétek ütközünk. Micsoda véletlen. – mondta lelkesen Zayn

- Fékezd magad Zayn. – súgtam oda és probáltam visszafolytani a nevetésem.

- Kettesben? – nézett rám Harry

- Mért ti hármasban vagytok? – kérdeztem komolyan

- Igen, Isten velünk van. – mosolygott Harry.

- Nos. Velünk az Ördög van, szóval vigyázz mit teszel. És majdnem elfelejtettem, Szia Rebecca,remélem ez volt az utolsó,hogy köszönni volt lehetőségem.. – mondta Zayn és elráncigált.

- Ez túl sok volt, nem gondolod? – távolodtam el tőle

- Na és akkor? – fogta lazára

- Azért, a  kapcsolatom forog kockán. És valljuk be Harry elég érzékeny.

- Ez már rég nem kapcsolat. – nevetett minden határt átlépve. 

- Na jó én ebből nem kérek. – mondtam és faképnél hagytam. Némán sétáltam,egyedül és közben gondolkodtam. Gondolkodtam mindenen, Rebeccan Zaynen és Harryn is. Hope is felmerült gondolataimban, mostanság mintha kerülne, tuti valami baj van amit nem akar elmondani. Ennek a gondolatom hatására elővettem a telefonom a zsebemből, hogy felhívjam Hopet de egy olvasatlan üzenettel találtam szembe magam.

„Azt hiszem van egy megbeszéletlen dolgunk...- Harry x”

Válaszom rövid és nem túl sokat mondó „Szerintem is” volt. Ahogy elküldtem az üzenetet a telefonom szólalt meg, Harry hívott.

- Hol vagy? – szólt bele a telefonba ahogy felvettem

- Mindjárt a telepnél.

- Maradj ott. 5 perc és ott vagyok. – mondta és letette a telefont. Nem volt mit tennem, ezt a beszélgetést nem lehet elkerülni. Leültem egy hozzám közel álló padra és néztem magam elé. A semmibe fokuszáltam amikor egy ismerős fekte szűk farmer és fehér póló zavarta meg a fokuszáló képességem fejlesztését. Néma csend volt így megérkezése után is. Tekintetem végig futott rajta, de a szemébe nem voltam képes nézni. Leült mellém és hasonló ülés pozíciót vett fel mint én. Harry mély levegőt vett majd bátorságot merítve megszólalt...

16.rész. - Rebecca?

Nos...ami késik nem múlik:$ Ezer bocs,hogy csak most jön. Sorrysorry.:$$$$$$ De lényeg,hogy most itt van. Köszönöm a komikat meg minden egyszóval, fantasztikusak vagytok:$<3 
Különben meg remélem tetszeni fog./mellékesen mondom,írom most lehet tetszik,elmegy valamint rossz gombokat is használni/:D:$
-Szk<3

- Ki volt ez a két srác? – kérdezett komolyan.

- Anya munka társának a fia, Dave és a barátja Richard. – magyaráztam, Harry furán nézett rám.

- Nem hiszel nekem igaz? –folytattam...

- Nem az, csak… - habozott

- Csak nem bízol meg bennem. – mondtam feszülten

- Nem benned nem bízom meg, hanem attól félek, hogy őt nem érdekli, hogy van valakid. – mondta majd magához húzott és egy csókot nyomott az ajkamra, aminek hatására csókolózni kezdtünk.

- Khm. – zavart közbe Hope. Mire mind ketten megfordultunk.

- Drágáim, mielőtt még jobban belemelegedtek tudnotok kell, hogy töri órán van a helyetek. – igazított útba majd az osztály felé vette az utat. 

Harry ujjait az enyém körül fonta majd elindultunk mi is Hope után. Ahogy beértünk az osztályba ketten Kyle „ha tekintettel ölni tudnák” feeling-el bámult ránk, leginkább Harryre az utolsó padból. Leültem Hope mellé,Harry pedig az ő padtársa mellé. A töri órát unalmasan vészeltem át. De a legjobb az volt, hogy szünetben az osztály főnökünk Mr.Gorden toppant be egy különlegesen „jó hírrel”, haza mehetünk. Nos ezért kurvára volt értelme bejönni, mindegy majd lenyugszom Hopeal a Starbucksban.

- Átjössz hozzám? – suttogta a fülembe Harry

- Nem tudom még. – közöltem és becipzáraztam a táskám.

- Amy, ne haragudj most hívott anya, segítenem kell neki. Majd bepótoljuk máskor. –mondta Hope miután letette a telefont majd megölelt és kiviharzott az osztályból. „Szuper”- morogtam magamban, majd felvettem a táskám és kifele mentem az osztályból.

- Nos, mint látom most már szabad vagy. – mondta Harry és egy önkielégült mosoly ült ki az arcára.

- Vagynem.- mondtam még mindig stresszesen, fogalmam sincs,hogy lettem egyik pillanatról a másik pillanatra ilyen. Harry utánam koslatott a folyosón, majd amikor kijöttünk a suliból utolért és egy lépésben mentünk.

- Nem vágom hirtelen mi bajod. Ha nem akarsz nem kell jönnöd..- mondta Harry akire szintén kihatott a hangulatingadozásom .

- Nem vágod?Tiszta szerencse. - mondtam

- Menstruálsz? – kérdezte halál komolyan,amire  egy hangosat nevettem.

- Most mi van? Én csak kérdeztem. – vonta ki magát a felelősség alól

- Látnod kellet volna az arcod. – nevettem még mindig.

- Mi az talán nem tetszett? – vonogatta a szemöldökét majd megállt és magához húzott. Kezeit a derekam körül összekulcsolta.

- Mr.Styles azt hittem eddig már tudod. – mondtam és a felsője kapucniját kezdtem el babrálni

- Mit kellene tudjak? – nézet furán rám.

- Azt,hogy nem tudsz olyat csinálni,hogy ne tetsszen – súgtam a fülébe. Harry perverz tekintettel nézett rám.

- Eszméletlen,hogy mindig arra gondolsz. – nevettem.

- Arra mire? – provokált.

- Arra – vonogattam a szemöldököm. Harrynek széles mosoly ült ki az arcára.

- Menjünk. – mondtam és a kezétől kezdtem el rángatni,hogy siessen.

- Gyere már, kezdek éhes lenni. – nevettem.

- Nos…Ezt a problémát akár itt is megoldhatjuk…- nyúlt a sliccéhez

- Harold Edward Styles. – szóltam rá komolyan.

- Ugye nem gondoltad,hogy tényleg lehúzom?! – nevetett.

- Tőled minden kitelik. – nevettem.

- Haha. – mondta,látszólag neki már ez nem volt annyira vicces. Ami nem is baj, mert ami neki nem vicces nekem valahogy 2x viccesebb lesz.

*Harryszemszög*

Már a tömbházhoz értünk. Felfele trappoltunk a lépcsőn.

- Siess. Pisilnem kell- sürgetett mellettem Amy. És persze kapkodni kezdtem ezért nehezen találtam el a kulcslyukat.

- Nincs lyuk érzéked Styles? – provokált Amy, mire kihívóan ránéztem és bedugtam a kulcsot és kettőt fordítottam rajta még mindig őt nézve,majd tágra nyitottam az ajtót és befele mutattam.

- Hölgyeké az elsőbbség. – hajoltam meg előtte.

- Szerencse. – viharzott be a lakásba majd egyenesen a fürdőszoba felé vette az irányt. Egymagamba nevettem a nappaliban, miközben a kedvenc pizzázom telefon számát keresgéltem a pénztárcámban lévő névjegyek között. Amy ült le mellém.

- Mit keresel? – érdeklődött.

- A pizzázó telefon számát. – mondtam

- Minek? – kérdezte

- Mert azt mondtad,hogy éhes vagy?! – néztem rá.

- Jó..- mély levegőt vett majd folytatta - Hazudtam. – nevette el magát.

- Hű…Mekkora hazugság. Jézus egy igazi rossz kislánnyal van dolgunk. – emeltem fel a kezeim.

- Akkor készen állsz! – fenyegetően nézett rám,majd birkózni kezdtünk.

- Nincs menekvés. – fogtam meg hátulról mikor épp elmenni készült. Ahogy megfogtam a vállamra tettem majd körbesétáltam vele a házat.

- Tegyél le! – mondta és ütögetni kezdte a hátam

- Nem fáj – nevettem.

- Jó. – mondta morcosan. Majd a szobámba leraktam.

- Ezért megfogsz bűnhődni. – mutogatott felém amire én csak nevetni kezdtem. Ő pedig még idegesebb lett. Felém jött és tálán megütni akart, de megelőztem. Magamhoz húztam és csók csatába estünk. Ökölbe szorított keze már a hajamba fürkészett.

*Amy szemszög*

- Harry. – szóltam rá, amikor hatalmas tenyere vándorútra indult testemen. Majd kissé eltávolodtunk.

- Azt hiszem,megyek mégis rendelek pizzát. – mondta majd kiment a nappaliba. Harry,ahogy kiment a szobából, láttam,hogy „odalent valaki” úgymond „felébredt”. Hangos röhögés fogott el.

- Tudom mit röhögsz. Pofátlan vagy! – szólt vissza Harry, valószínűleg most vérig van sértődve ez miatt ezért kisétáltam hozzá, megvártam míg leteszi a telefont, addig felültem a konyha pultra.

- Jonas!? Bűnhődni fogsz ezúttal. – fordult felém.

- Ó igen?! – néztem rá kihívóan

- Csak várd ki a végét. – fenyegetett majd el akart menni de a lábam összekulcsoltam körülötte.

- Már kéred is? – fordult felém.

- Mit? – néztem érthetetlenül

- Valamit. – mondta

- Na jó ez már tényleg logikátlan. – mondtam

- Szerintem is. – nevetett. Közel jött hozzám karjait a derekam körül összekulcsolta, majd csókolózni kezdtünk. Már eléggé belemerültünk amikor csengettek.

- Biztosan a pizza jött meg. – suttogta Harry majd az ajtó felé ment. Csendben ültem,amikor ajtó nyitás után Harry szavai hangzottak el:

- Rebecca? – csengett a szava a házban....