16.rész. - Rebecca?

Nos...ami késik nem múlik:$ Ezer bocs,hogy csak most jön. Sorrysorry.:$$$$$$ De lényeg,hogy most itt van. Köszönöm a komikat meg minden egyszóval, fantasztikusak vagytok:$<3 
Különben meg remélem tetszeni fog./mellékesen mondom,írom most lehet tetszik,elmegy valamint rossz gombokat is használni/:D:$
-Szk<3

- Ki volt ez a két srác? – kérdezett komolyan.

- Anya munka társának a fia, Dave és a barátja Richard. – magyaráztam, Harry furán nézett rám.

- Nem hiszel nekem igaz? –folytattam...

- Nem az, csak… - habozott

- Csak nem bízol meg bennem. – mondtam feszülten

- Nem benned nem bízom meg, hanem attól félek, hogy őt nem érdekli, hogy van valakid. – mondta majd magához húzott és egy csókot nyomott az ajkamra, aminek hatására csókolózni kezdtünk.

- Khm. – zavart közbe Hope. Mire mind ketten megfordultunk.

- Drágáim, mielőtt még jobban belemelegedtek tudnotok kell, hogy töri órán van a helyetek. – igazított útba majd az osztály felé vette az utat. 

Harry ujjait az enyém körül fonta majd elindultunk mi is Hope után. Ahogy beértünk az osztályba ketten Kyle „ha tekintettel ölni tudnák” feeling-el bámult ránk, leginkább Harryre az utolsó padból. Leültem Hope mellé,Harry pedig az ő padtársa mellé. A töri órát unalmasan vészeltem át. De a legjobb az volt, hogy szünetben az osztály főnökünk Mr.Gorden toppant be egy különlegesen „jó hírrel”, haza mehetünk. Nos ezért kurvára volt értelme bejönni, mindegy majd lenyugszom Hopeal a Starbucksban.

- Átjössz hozzám? – suttogta a fülembe Harry

- Nem tudom még. – közöltem és becipzáraztam a táskám.

- Amy, ne haragudj most hívott anya, segítenem kell neki. Majd bepótoljuk máskor. –mondta Hope miután letette a telefont majd megölelt és kiviharzott az osztályból. „Szuper”- morogtam magamban, majd felvettem a táskám és kifele mentem az osztályból.

- Nos, mint látom most már szabad vagy. – mondta Harry és egy önkielégült mosoly ült ki az arcára.

- Vagynem.- mondtam még mindig stresszesen, fogalmam sincs,hogy lettem egyik pillanatról a másik pillanatra ilyen. Harry utánam koslatott a folyosón, majd amikor kijöttünk a suliból utolért és egy lépésben mentünk.

- Nem vágom hirtelen mi bajod. Ha nem akarsz nem kell jönnöd..- mondta Harry akire szintén kihatott a hangulatingadozásom .

- Nem vágod?Tiszta szerencse. - mondtam

- Menstruálsz? – kérdezte halál komolyan,amire  egy hangosat nevettem.

- Most mi van? Én csak kérdeztem. – vonta ki magát a felelősség alól

- Látnod kellet volna az arcod. – nevettem még mindig.

- Mi az talán nem tetszett? – vonogatta a szemöldökét majd megállt és magához húzott. Kezeit a derekam körül összekulcsolta.

- Mr.Styles azt hittem eddig már tudod. – mondtam és a felsője kapucniját kezdtem el babrálni

- Mit kellene tudjak? – nézet furán rám.

- Azt,hogy nem tudsz olyat csinálni,hogy ne tetsszen – súgtam a fülébe. Harry perverz tekintettel nézett rám.

- Eszméletlen,hogy mindig arra gondolsz. – nevettem.

- Arra mire? – provokált.

- Arra – vonogattam a szemöldököm. Harrynek széles mosoly ült ki az arcára.

- Menjünk. – mondtam és a kezétől kezdtem el rángatni,hogy siessen.

- Gyere már, kezdek éhes lenni. – nevettem.

- Nos…Ezt a problémát akár itt is megoldhatjuk…- nyúlt a sliccéhez

- Harold Edward Styles. – szóltam rá komolyan.

- Ugye nem gondoltad,hogy tényleg lehúzom?! – nevetett.

- Tőled minden kitelik. – nevettem.

- Haha. – mondta,látszólag neki már ez nem volt annyira vicces. Ami nem is baj, mert ami neki nem vicces nekem valahogy 2x viccesebb lesz.

*Harryszemszög*

Már a tömbházhoz értünk. Felfele trappoltunk a lépcsőn.

- Siess. Pisilnem kell- sürgetett mellettem Amy. És persze kapkodni kezdtem ezért nehezen találtam el a kulcslyukat.

- Nincs lyuk érzéked Styles? – provokált Amy, mire kihívóan ránéztem és bedugtam a kulcsot és kettőt fordítottam rajta még mindig őt nézve,majd tágra nyitottam az ajtót és befele mutattam.

- Hölgyeké az elsőbbség. – hajoltam meg előtte.

- Szerencse. – viharzott be a lakásba majd egyenesen a fürdőszoba felé vette az irányt. Egymagamba nevettem a nappaliban, miközben a kedvenc pizzázom telefon számát keresgéltem a pénztárcámban lévő névjegyek között. Amy ült le mellém.

- Mit keresel? – érdeklődött.

- A pizzázó telefon számát. – mondtam

- Minek? – kérdezte

- Mert azt mondtad,hogy éhes vagy?! – néztem rá.

- Jó..- mély levegőt vett majd folytatta - Hazudtam. – nevette el magát.

- Hű…Mekkora hazugság. Jézus egy igazi rossz kislánnyal van dolgunk. – emeltem fel a kezeim.

- Akkor készen állsz! – fenyegetően nézett rám,majd birkózni kezdtünk.

- Nincs menekvés. – fogtam meg hátulról mikor épp elmenni készült. Ahogy megfogtam a vállamra tettem majd körbesétáltam vele a házat.

- Tegyél le! – mondta és ütögetni kezdte a hátam

- Nem fáj – nevettem.

- Jó. – mondta morcosan. Majd a szobámba leraktam.

- Ezért megfogsz bűnhődni. – mutogatott felém amire én csak nevetni kezdtem. Ő pedig még idegesebb lett. Felém jött és tálán megütni akart, de megelőztem. Magamhoz húztam és csók csatába estünk. Ökölbe szorított keze már a hajamba fürkészett.

*Amy szemszög*

- Harry. – szóltam rá, amikor hatalmas tenyere vándorútra indult testemen. Majd kissé eltávolodtunk.

- Azt hiszem,megyek mégis rendelek pizzát. – mondta majd kiment a nappaliba. Harry,ahogy kiment a szobából, láttam,hogy „odalent valaki” úgymond „felébredt”. Hangos röhögés fogott el.

- Tudom mit röhögsz. Pofátlan vagy! – szólt vissza Harry, valószínűleg most vérig van sértődve ez miatt ezért kisétáltam hozzá, megvártam míg leteszi a telefont, addig felültem a konyha pultra.

- Jonas!? Bűnhődni fogsz ezúttal. – fordult felém.

- Ó igen?! – néztem rá kihívóan

- Csak várd ki a végét. – fenyegetett majd el akart menni de a lábam összekulcsoltam körülötte.

- Már kéred is? – fordult felém.

- Mit? – néztem érthetetlenül

- Valamit. – mondta

- Na jó ez már tényleg logikátlan. – mondtam

- Szerintem is. – nevetett. Közel jött hozzám karjait a derekam körül összekulcsolta, majd csókolózni kezdtünk. Már eléggé belemerültünk amikor csengettek.

- Biztosan a pizza jött meg. – suttogta Harry majd az ajtó felé ment. Csendben ültem,amikor ajtó nyitás után Harry szavai hangzottak el:

- Rebecca? – csengett a szava a házban....