17.rész - ...

Tudjátok...ami késik nem múlik.:) Remélem ez is tetszeni fog. Szóval enjoy,rate and comment!:DD<33

- Szk<3

- Rebecca? – csengett Harry szava a házban. Leszálltam a pultról,hogy megnézzem ki az a „Rebecca”. Ahogy kijöttem a konyhából és a nappaliba érkeztem már láttam ahogyan a lány megöleli Harryt, Harry pedig…nos…viszonozza. Csak úgy szikrázott körülöttük a levegő, lehetetlen hogy ne legyen valami köztük ...Fekete hosszú haja volt. Barna szeme tökéletesen passzolt a halvány barna bőréhez. Afajta megtestesített álom nő volt, aki a pasimat ölelgeti a szemem előtt.

- Harry? – kérdően néztem rá. Ekkor szétváltak. Végig néztem Rebeccat abban az ezrednyi másodpercben is.

- Rebecca ő itt Amy, Amy ő itt Rebecca. – mondta. Nem hiszem el,hogy az ő nevét mondta elsőnek és Rebeccát bámulta eközben..Ez a nézés ismerős volt sőt általában rám szokott így nézni. Valami azt súgja ,hogy ez a lány egy régi vagy még mindig lángoló szerelem..és micsoda véletlen csak úgy betoppan.

- Gyere beljebb. – udvariaskodott Harry.

- Te,én,konyha,MOST!- hangsúlyoztam a „most” szót és közben fenyegetően néztem Harryre. Előre mentem ő pedig jött utánam a konyhába, ahogy bejött felé fordultam és keresztbe tettem a karjaim előttem.

- Rebecca? – vontam kérdőre.

- Igen,egy barát akit 1 éve nem láttam. Párizsban volt a nagyszüleinél. – mondta Harry és szemei szinte csak úgy csillogtak.

- Aha. Barát. – hitetlenkedtem.

- A reggel még te voltál két sráccal..- vágta rá, érezhette talán,hogy miről is van szó valójában

- Lehet velük voltam, de őket még barátnak sem lehet nevezni,csupán csak ismerősnek. Ráadásul nem jönnek fel hozzám és ölelgetnek. – mondtam

- Nos Rebecca ölelget,fogadd ezt így el. És nem fogom megszüntetni a kapcsolatom vele miattad. – változtatott hangulatán ő is

- Nem kértem. Sőt. Inkább el is megyek, had beszéljétek meg azt az elmulasztott  egy évet. – mondtam halál komolyan majd kimentem. Idegesen mentem át a nappalin, ennek hatására Rebecca felállt.

- Ugye nem miattam mész el? – kérdezte

- Fáj a feje,rosszul érzi magát,haza kell mennie. – válaszolt Harry aki épp most hagyta el a konyhát.

- Hiszen,te ezt is jobban tudod nálam. – mondtam és elvettem a táskám majd kimentem a lakásból. Úgy döntöttem inkább sétálok egyet, majd ha lenyugszom hazamegyek. 

Könnyeimmel küszködve sétáltam az utcán. Az ég borult volt,alkalmazkodott az érzéseimhez. Tekintetemet a földre szegeztem,ezzel megakadályozva hogy bárki az utcán láthassa a könnyeim. Épp egy padhoz közeledtem , amin egy srác terjeszkedett ki közben pedig pöfékelt.

- Amy? – szólt utánam a srác miután elhaladtam előtte. Mély levegőt vettem könnyeim letöröltem, egy pillantást vetettem a telefonom képernyőjére,hogy megvizsgáljam,hogy nézek ki majd megfordultam.

- Zayn? – csodálkoztam.

- Hát te? – dobta el a cigijét.

- Csak sétáltam és te? – mentem közelebb

- Gyere ülj le. – ült odébb majd elfogadtam ajánlatát és leültem mellé.

- Sírtál? – nézett rám kikerekedett szemekkel

- Nem. – néztem el

- Harry miatt? – kérdezett rám mintha csak érezné miről van szó

- Mért lenne miatta?

- Hát nem is tudom, biztosan te laksz innen 3 tömbháznyira…- okoskodott.

- És ha elköltöztem? – vágtam rá villámgyorsan

- Az abszurd.- mondta és hirtelen mély csend lett. 

– Meséld már el, megbízhatsz bennem. – bátorított ezzel megtörve a csendet

- Én csak…utálom azokat az embereket akik nem tudnak kettőig számolni…

- Ki került képbe? – kíváncsiskodott

- Valami Rebecca.

- Már csak ő hiányzott.

- Hogy érted ezt?

- Mikor ő Harry közelében van mintha Harry teljesen más lenne.

- Ezt hívják szerelemnek…- csendesültem el

- De nem... Nem engedem,hogy közétek álljon. Harry nem teheti ezt meg veled. – mondta határozottan

- Miért ne tehetné?

- Mert nem engedem. – állt fel.

- Jól vagy? – néztem rá

- Ennél jobban nem is lehetnék. – mondta és elindult.

- Várj, hová mész? – lépkedtem mögötte

- Kiszedni azt a ribancot Harry életéből. – mondta

- Hogy mit csinálni? – álltam meg.

- Jól hallottad.

- Zayn te megőrültél? – siettem,hogy elébe állhassak

- Lehet. De ehez mit szólsz? – mutatott maga elé mire én megfordultam, Harry ott sétált Rebeccaval

- Legjobb módszer: tedd féltékennyé. – mondta mire átkarolt és hangos nevetést színlelt

- Te meg mit szívtál? – nevettem el magam hisz ez akkora baromság amit ő kitervelt.

- Levegőt,mért te? – kérdezte és egyre közelebb kerültünk Harryékhez.

- Oh Harry. Ti mit csináltok erre? Éppen csak kettesben sétáltunk mikor belétek ütközünk. Micsoda véletlen. – mondta lelkesen Zayn

- Fékezd magad Zayn. – súgtam oda és probáltam visszafolytani a nevetésem.

- Kettesben? – nézett rám Harry

- Mért ti hármasban vagytok? – kérdeztem komolyan

- Igen, Isten velünk van. – mosolygott Harry.

- Nos. Velünk az Ördög van, szóval vigyázz mit teszel. És majdnem elfelejtettem, Szia Rebecca,remélem ez volt az utolsó,hogy köszönni volt lehetőségem.. – mondta Zayn és elráncigált.

- Ez túl sok volt, nem gondolod? – távolodtam el tőle

- Na és akkor? – fogta lazára

- Azért, a  kapcsolatom forog kockán. És valljuk be Harry elég érzékeny.

- Ez már rég nem kapcsolat. – nevetett minden határt átlépve. 

- Na jó én ebből nem kérek. – mondtam és faképnél hagytam. Némán sétáltam,egyedül és közben gondolkodtam. Gondolkodtam mindenen, Rebeccan Zaynen és Harryn is. Hope is felmerült gondolataimban, mostanság mintha kerülne, tuti valami baj van amit nem akar elmondani. Ennek a gondolatom hatására elővettem a telefonom a zsebemből, hogy felhívjam Hopet de egy olvasatlan üzenettel találtam szembe magam.

„Azt hiszem van egy megbeszéletlen dolgunk...- Harry x”

Válaszom rövid és nem túl sokat mondó „Szerintem is” volt. Ahogy elküldtem az üzenetet a telefonom szólalt meg, Harry hívott.

- Hol vagy? – szólt bele a telefonba ahogy felvettem

- Mindjárt a telepnél.

- Maradj ott. 5 perc és ott vagyok. – mondta és letette a telefont. Nem volt mit tennem, ezt a beszélgetést nem lehet elkerülni. Leültem egy hozzám közel álló padra és néztem magam elé. A semmibe fokuszáltam amikor egy ismerős fekte szűk farmer és fehér póló zavarta meg a fokuszáló képességem fejlesztését. Néma csend volt így megérkezése után is. Tekintetem végig futott rajta, de a szemébe nem voltam képes nézni. Leült mellém és hasonló ülés pozíciót vett fel mint én. Harry mély levegőt vett majd bátorságot merítve megszólalt...