18.rész - "...a mi kapcsolatunknak vége, ennyi volt..."

Szóval,rövid leszek és konkrét...ne várjatok új részt ha nem komiztok. 

- Szk<3

...Harry mély levegőt vett majd bátorságot merítve megszólalt:

- Én csak…

- Te csak mi Harry? – forrt bennem a vér.

- Tudod talán el kéne gondolkodnod,hogy lehet te vagy a probléma. – törtek ki belőle a szavak.

- Talán igazad van. De jól nézd meg, mert a problémád elúszott…örökre – néztem mélyen a szemébe majd felálltam. Ép elmenni akartam amikor Harry megfogta a csuklóm.

- Nem Harry, nem oldódik meg minden egy csókkal. – mondtam hangosabban a kelletnél majd elrántottam a kezem.

Idegesen mentem végig az utcán. Telefonom folyamatosan csengett Harry volt az, ezért kikapcsoltam. Feszülten ültem le a legközelebbi padra. A hajamba túrtam majd a földet bámultam. A sírás határán állva gondolkodtam a semmin. Igen a semmin, mert már semmi nem jó,lehet túlzok, de valójában nem is Rebecca miatt van, az én hibám, ellököm az emberek magamtól. Talán lehet így lesz a jobb ha a mi kapcsolatunknak vége. Mind ketten más utakra evezünk, ez Harrynek fog jót tenni,jobbat érdemel mint én. Próbáltam beletörődni a történtekbe...
Amikor ismét életképessé váltam,a telefonom vissza kapcsoltam, valójában nem is tudom miért. Megnéztem a nem fogadott hívásokat. A sok „Harry” közt ott volt egy „Anya” is,ezért visszahívtam őt.

- Amy? – szólt bele a telefonba anya halk,erőtlen hanggal

- Anya?Mi történt? – estem kétségbe

- Hope…

- Hope? Úr isten mi történt vele? – anya részéről nem jött válasz. – Hol vagy most? – sürgettem

- A kórházban. – nyögte ki. Választ sem adtam úgy raktam le a telefont. Villám gyorsasággal törtem ki a főút felé, ahol egy taxit fogtam. Amikor odaértünk taxisnak a kezébe nyomtam a pénzt,a visszajárót már meg sem vártam. Szaladtam felfele a kórház lépcsőin. Egy nővér állított meg.

- Kérem, máshol műtenek. – fogta meg a karom.

- Hope Elwood-ot merre találom? – kérdeztem mintha nem is hallottam volna az előbbi szavait.

- Kérem nyugodjon le. –mondta és valami papírok közt turkált.

- Hope Elwood ép a műtőben van. A 4. emeleten jobbra a folyosón várhatja meg ameddig a műtétet befejezik.

- Köszönöm. – mentem a lift fele de az épp foglalt volt. Nem volt időm várni, ezért a lépcsők mellet döntöttem. Szedtem a lábam a lépcsőknél, majdnem hogy szaladtam. Amikor felértem, anya épp Agnes-t Hope anyukáját vigasztalta.

- Jöttem amint tudtam. Mi történt? – lihegtem

- Hope-t elütötte egy autó,több törést is szenvedett és belső vérzést észleltek ezért műtét mellet döntöttek. – mondta Agnes. Elakadt a szavam, csak a könnyek csorogtak le az arcomon. 
 A további fél órákban egyre feszültebb volt a helyzet senki sem beszélt senkivel, Hope felől sem hallottunk semmit.
 Az ablakon bámultam kifele amikor egy ismerős hang zavarta meg a csendet.

- Amikor azt mondtam beszélnünk kell nem így képzeltem el. – mondta Harry halkan.

- Harry,most ez nem alkalmas. – mondtam

- Tudom. De kérlek. – jött közelebb

- Menj nyugodtan. Ha Hope kijönne akkor mi itt leszünk. – mondta Agnes mosolyogva

- Nem sokáig leszek távol. – mondtam majd Harry megfogta a kezem és én hagytam hogy vezessen. Kimentünk a parkolóban, hogy négy szemközt lehessünk.

- Hallgatlak. – mondtam.

- Lehet én vagyok az aki minket összetart, olykor gyengék olykor erősek vagyunk. De nekem szükségem lesz rád amikor rossz döntéseket hozok és neked szükséged lesz rám amikor elesel…- mondta Harry és láttam,hogy a szemei bevörösödnek.

- Nem lehet szükséged rám. Jobbat érdemelsz mint én. – nyeltem le a gombócot a torkomban

- Nekem nem kell jobb. Nekem te kellesz. – mondta és mély levegőt vett,hogy ezzel visszafojtsa a könnyeket

- Harry, milliószor jobbak vannak nálam, szebbek, kedvesebbek, aranyosabbak és a legfontosabb…ők sosem fogtak pengét a kezükben. – halkultam el a végén.

- A múltad az már a múlté. Én segítek túljutni ezen.

- Harry. Vedd észre, ezzel csak magad teszed és tennéd tönkre.

- Nem érdekel.

- Naiv vagy…

- Nem naiv csak szerelmes…- mondta halkan.

- ...egy erre többé nem alkalmas emberbe… - vettem mély levegőt. Harry az ajkait belülről harapdálta.

- Tudom,hogy szeretsz vagy tudnál szeretni. Csak félsz megnyílni, mert már egyszer megtetted de akkor összetörtek. – hangzottak el a szavak Harry szájából.

– Ne nehezítsd a dolgot – remegtek az ajkaim

- Szóval most vége? Ennyi volt? Itt hagysz? – csordult le egy könny az arcán, ezt látva az én arcomon is lefolyt egy könnycsepp.

- Értsd meg csak érted teszem.

- Értem? Legalább azt ne játszd el,hogy érdekelnek az érzéseim. – távolodott el, majd utolsó szem kontaktusunknak véget vetve ment el.

Még egyszer gratulálva magamnak ültem le a földre. Ez az Amy, csináld még lökd el magadtól azokat az embereket akiket a legjobban szeretsz. Ostoroztam magam gondolatban amikor valaki a vállamra tette a kezét…