~évadzáró

Sziasztok! Sokat gondolkodtam azon,hogy hogyan tudnám megoldani a részekkel való problémáim. Hogy sose jön időben rész. Ezért lezárom az eddigi fejezeteket mint első évadot.

*Második évadra is számíthattok Június környékén, viszont egy feltétellel,ha addig meg lesz a minimum 1O koment,mert ha semmi visszajelzést nem kapok,hogy jó vagy rossz az amit csinálok semmi értelme folytatni. 

xoxo Szk-

Már egy hónap is eltelt az utóbbi zűrzavarok óta, Hope felépült egészségesebb mint valaha és Harryvel a kapcsolatunk azóta is erősödik. Ijesztő is talán az hogy valakit ennyire lehessen szeretni. Igaz a mostani időkben sem minden olyan jól zajlik. Anya és apa a bíróságot járják már napok óta, ugyanis válnak. Úgy gondolom jobb lesz mind kettejüknek külön, és hát..az ők döntésük.

- Készen vagy? – jött be a konyhába Harry,ezzel megzavarva gondolataim.

- Igen. – mosolyogtam rá és ő megfogta a bőröndöm és levitte a lépcsőn. 

Tegnap előtt kaptuk ki a nyári vakációt és Harryvel úgy döntöttük,hogy LosAngelesbe megyünk,ahol a nagybácsikája nyaralójában leszünk egy ideig.

- Vigyázz magadra. – nyomott egy puszit az arcomra anya majd a kezembe nyomott egy papír zacsit amiben két friss pék süti illatozott.

- Te is. – öleltem meg, majd leviharzottam a taxihoz ahol Harry várt.

- Jó lesz meglátod. – bújt hozzám és közben a fürtjei az arcom csiklandozták.

- Hölgyem. – vált el tőlem majd kinyitotta az ajtót.

- Uram. – fogadtam udvariasságát majd beültem. Harry becsukta az ajtót majd megkerülte a kocsit és beült közvetlen mellém, biztatóan mosolygott rám majd ujjait az enyém köré fonta. Nem sokára a reptéren voltunk, ahol pár percnyi várakozás után már a gépünk is készen ált a felszállásra.

Pár óra múlva már LosAngeles-ben landoltunk ahol Harry bácsikája várt ránk.

- Nézzenek oda! Megnőttél Harold. – mondta és megütögette Harry hátát.

- Örülök hogy látlak Phil. – mosolygott Harry. Phil egy jóképű öltönyös férfi volt, lenem tagadhatja,hogy üzlet ember. Mosolya és hajszíne olyan volt akár a Harryé. Kék szeme volt és körülbelül fél fejjel volt nagyobb Harrynél.

- Phil ő itt Amy, a barátnőm. – mondta és összekulcsolta a kezünk.

- Szia,Amy. Sokat hallottam már rólad. – nézett Harryre,mire Harry csak elpirult.

- Örülök,hogy megismerhettem Phil. – mosolyogtam.

- Ugyan már, nem vagyok én olyan öreg nyugodtan tegezz. – nevetett

- Rendben – mosolyogtam el. Majd nem sokára kivitt a házhoz ahol lakni fogunk.

- Nos itt is lennénk. – mondta Phil ahogy kiszálltunk a kocsiból.

- Semmit sem változott – álmélkodott Harry.

- Nos, akkor úgy vélem nem kell bemutatni mi hol van. Ugye?

- Nem. –mondta Harry

- Akkor én most megyek is, megbeszélésem van. Majd még beszélünk. – ült be az autóba majd el is hajtott.

- Sietős egy ember. – mondtam.

- Igen tényleg az. – mosolygott rám Harry majd bementünk és lepakoltuk a cuccaink.

- Remélem jól fogod érezni magad. – ölelt át hátulról.

- Biztos vagyok benne – fordultam meg majd egy lágy csókot nyomtam az ajkaira.

Szinte biztos vagyok benne,hogy jól megleszünk. Néha kell,hogy távol legyél a történtektől,a helytől ahova ezer gondolat,történet fűződik,hogy új lapot tudj kezdeni. De szinte biztos vagyok benne hogy a múlt mindig velünk marad. Arra várva, hogy összekuszálja a jelent…